30 éve - MEGTÖRTÉNT

2019.06.16

1989. június 16-án megtörtént az, amire még egy évvel korábban sem mert gondolni senki. A jeltelen sírból kihantolt, az 1956-os forradalom és szabadságharc miatt kivégzett magyar miniszterelnököt és mártírtársait utolsó útjára kísérte az ország, miközben "gyilkosuk", Kádár János már nem volt beszámítható állapotban. A párt vezetői, az új főtitkárt, Grósz Károlyt is beleértve újabb forradalomtól rettegtek. A Hősök terén tartott megemlékezésen követelte először egy szónok, a fiatalok nevében beszélő Orbán Viktor a szovjet csapatok azonnali kivonását.

Megkésett végtisztesség

Azért választották éppen június 16. napját az újratemetés napjának, mert 31 évvel azelőtt, azaz most már 61 éve, 1958. június 16-án végezték ki Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst.

A Hősök terén tartott gyászszertartáson, a Műcsarnok lépcsőjén Nagy Imre koporsója mellé került Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József koporsója is, és ott volt a "hatodik koporsó" is, ami a forradalom többi áldozatát jelképezte.

Negyedmillióan voltak a Hősök terén ezen a napon.

Korábban szó sem lehetett a mártírok rehabilitációjáról, és talán egy-két embert leszámítva, arról sem tudott senki, hol lehetnek. Az 1956-os forradalom vezető alakjaiból hárman, Maléter Pál, Gimes Miklós és Nagy Imre 1958. június 16-tól, akasztásuk napjától 1961 februárjáig a Kozma utcai Kisfogház udvarának földjében pihentek, lommal befedve.

Még használt irodabútorokat is rájuk toltak, nehogy valaki gyanakodni kezdjen, kiket rejt a mély.


A Nagy Imre-per

Azt, hogy a forradalom miniszterelnöke ellen pert kell indítani, 1957 márciusában döntötték el Moszkvában, miután Nagy Imre nem ismerte el Kádár János kormányát legitimnek. 1958. június 9. és 15. között le is folytatták a tárgyalást zárt ajtók mögött. Bár az ellenforradalmi bűnökkel vádolt mártír miniszterelnökről folyamatosan egyeztetett a magyar vezetőség a szovjetekkel, bizonyos források arra utalnak, hogy nem írták elő a kivégzését.

Azzal, hogy egy igazi vérbírót, Vida Ferencet jelölt ki a per levezetésére, megpecsételte a vádlottak sorsát.


Kádár bukása, a temetés megszervezése

Kádár János hatalma 1988 májusáig tartott, ekkor leváltották a legfőbb pártvezetői tisztségből, egy látszatfunkciót kapott. 1988-ban már létrejött a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB), amelynek tagjai olyan számkivetett, a Kádár-rendszerben másodrangúnak minősített állampolgárok voltak, akik a kommunizmus alatt üldöztetést szenvedtek elA Bizottság első és egyik legfontosabb feladataként a mártírok újratemetését tűzte ki.

A TIB volt az a szervezet, amely megegyezett az akkor már gyenge lábakon álló kommunista államhatalommal az újratemetés időpontjáról, azaz a június 16-i dátumról, illetve kiharcolta a tömegdemonstráció lehetőségét, amit hosszas töprengés után végül engedélyezett az állampárt.


Az állampárt rettegett, a III/III dolgozott

Bár az MSZMP megroppant, a kommunista titkosszolgálat még ekkor is teljes erővel működött. A Hősök terén besúgók tucatjai működtek. Köztük volt például "Budai" is, aki orvosi ügyeletben volt a temetőben.

Neki az újratemetés után Lakó János főhadnaggyal kellett találkoznia, és neki jelenteni.

A "szabad mozgásra jogosító" kitűzőt viselő "Rolf Jenőnek" ennél összetettebb volt a feladata. Miközben a Hősök terén a ravatalnál fényképezett, viszonylag sűrűn kellett informálnia Gábor Róbert őrnagyot.

A BM szigorúan titkos feljegyzése alapján az Orvosi Kamara megbízásából kiküldött "Sasadi" fedőnevű társadalmi megbízottnak is hasonlóan gyakran kellett bejelentkeznie Lakó Jánosnál. "Tótfalusi" és "Aradi" is óránként jelentett, és a "Költő" fedőnevű III/III-as ügynök is folyamatosan "figyelte" a hangulatot. Nemcsak ők hatan, hanem összesen hatvan ügynök dolgozott azon, hogy "minden a lehető legnagyobb rendben legyen", és a kommunista pártvezetők mindenről értesüljenek.

A rendezvény operatív biztosításához (...) igénybe vették az Állambiztonsági Szerv teljes SZT-állományát. Az operatív helyszín-biztosításhoz »álló-figyelő-portya« szolgálatot hoztak létre, melynek keretében háromfős brigádokat alakítottak ki, hogy »átfogják a Hősök terének egészét«. Majd a rendezvény végeztével gyalogosan és tömegközlekedési eszközön »kísérjék el« a tömeget a négy fő elvonulási irányba

- olvasható Szekér Nóra-Riba András László: A Nagy Imre-kód, Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói című könyvében.

A hatodik koporsó és Orbán Viktor beszéde

A koszorúzásokat követően 12:30-kor egy percre az egész országban megállt az élet, mindenhol megszólaltak a harangok, így tisztelegtek Nagy Imre és az 56-os hősök emléke előtt. Ezután következtek a felszólalók, és ekkor mondta el a szocializmusban óriási vihart kavart, történelmi jelentőségű beszédét Orbán Viktor.

A jelenlegi miniszterelnök előtt Vásárhelyi Miklós, Rácz Sándor, Mécs Imre, Zimány Tibor és Király Béla is felszólalt, de a legtöbbet a külföldi tévécsatornák Orbán Viktor beszédét idézték.

A beszéd a maga korában hatalmas megbotránkozást keltett a szovjetbarát pártvezetők, a keményvonalas kommunisták körében.

Orbán Viktor így méltatta Nagy Imrét és mártírtársait:

Ők azok az államférfiak számunkra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalták, hogy a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadták meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket és bizalmát beléjük helyezte. Mi az ő sorsukból tanultuk meg, hogy a demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlenek.


A beszédben nyíltan szólt a kommunizmus kártékony hatásairól és a gazdasági csődről is, amit okozott:

A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítenek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni. Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk - mai fiataloktól - a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja, hány évünk is ott fekszik.

A beszéd történelmi jelentőségét az adta, hogy nyíltan beszélt a kommunizmus bukásáról és - elsőként - az akkor még itt állomásozó szovjet csapatok kivonásáról is mint elérendő célokról:

Ha hiszünk a magunk erejében, képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának, ha elég eltökéltek vagyunk, rászoríthatjuk az uralkodó pártot, hogy alávesse magát a szabad választásoknak. Ha nem tévesztjük szem elől 56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről.

A gyászszertartás a Himnusszal ért véget kora délután.

Ezután Nagy Imrét és társait halottaskocsikra tették, és 30 autó, valamint 52 busz kíséretében vitték őket a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájához. Itt Darvas Iván és Mensáros László egyenként felolvasta az összes, mintegy 200 kivégzett 56-os hős nevét.

A ceremónia végén pedig a különböző egyházak képviselői felszentelték a sírokat, aztán a rokonok rádobták az első földet Nagy Imre és társai koporsójára, majd örökre nyugalomra helyezték őket.


"Itt az egész '56, illetve a Nagy Imre"

Az, hogy a temetés ilyen nyugodtan zajlik majd, talán senki sem merte volna nyíltan kijelenteni az MSZMP vezetésében korábban. Az erős titkosszolgálati jelenlét is igazolja, hogy a hatalom, a párt rettegett egy újabb forradalomtól, zendüléstől, minden olyan kiszámíthatatlan lépéstől, amely benne volt a felbomlóban lévő kommunizmus levegőjében. Bár a párt nem vett részt az újratemetés megszervezésében, de azért figyelték, hogy mit tesznek.


Kádár János ekkor már nagyon beteg volt, és az elméje is megbomlott. 1989 júniusában már a Kútvölgyi Kórházban kezelték egy külön szobában. Nagy Imre újratemetésének napján, június 16-án öltözködni kezdett. Az orvosa megkérdezte: "Kádár elvtárs, hová megy?" Kádár így válaszolt: Megyek az Imre temetésére. Mindenki ott van.

Tizenkét évvel ezelőtt Kádár János sírját feldúlták, koponyáját elvitték. A Nagy Imrét jeltelen sírba taszító kommunista pártvezető maradványairól senki nem tudja, hol vannak. Nagy Imre és társai viszont békésen pihennek a megszentelt földben, amit megkésett végtisztességként választott számukra az utókor.

A világ érdekes. Kövesd a Konstans oldalát a Facebookon is!

Közzétette: Konstans – 2021. szeptember 1., szerda

Tetszett? Támogasd a diákújságírást megosztással vagy feliratkozással!