Ballagás után

2019.05.06

FORRÁS/PIARBLOG/2019. május 3-án 83 végzős diák ballagott el iskolánkból.

A hagyományoknak megfelelően egy bensőséges ünnepi nyitásként déli 12:00 órakor csengőszóra az iskola tanulóinak sorfalai között kezdték meg az épület utolsó közös bejárását egy szál fehér rózsával a kezükben, ballagási énekeket zengedezve (Horváth Tamás tanár úr vezetésével).A ballagási menetet az iskolazászló vezette, melyet felváltva vitt Edöcsény Ákos (12.A), Kiss Róbert (12.B) és Csizmadi Bernát (12.C).A menet legbensőségesebb részeként a végzősök a piarista templomban egy rövid imádságban adtak hálát a jó Istennek az iskolában töltött évekért.Majd a rendházon keresztül ismét visszatértek az iskolába, hogy az emeleti folyosókat is bejárják.Az első emeleti előtérben a ballagókat a 9-dikesek várták, és feltűztek nekik egy-egy szál gyöngyvirágot.Eközben a szülők, rokonok, tanárok, ismerősök a székesegyházban gyülekeztek.A végzősök a szentélyben foglaltak helyet.  
-zárta szavait az igazgató úr.


Majd Kalász Ákos igazgató úr, és egyben a 12.B osztályfőnöke mondott búcsúztató beszédet, melyet alább idézünk.

Kedves Ballagó diákjaink!
Alig fél éve, hogy a szalagszentelő szentmisén a zakó gomblyukába és a blúzokra kerültek megáldott szalagjaitok. Látható jele lett piarista ide tartozásotoknak és egymáshoz kapcsolódásotoknak.Most ismét látható jele lett valaminek, ami messze mutat önmagán. A tarisznya, a virág, a feldíszített terem, a kisebb diáktársak sorfala ismét rátok irányítja a figyelmet, titeket ünnepel. A diáktársak tisztelettel és talán megilletődöttséggel álltak, többek szemében könny csillogott. A testvérnek szóló búcsúkönny ez? A múló időre ébredés egyetlen megrázó pillanatának szól? Ki tudja? A feldíszített terem a ballagtató 11.-esek keze munkája. Ők így tisztelegnek ma előttetek. A fehér rózsa a kezetekben ajándék. Hagyományos kifejeződése a szeretetnek, és az ember "szépbe szőtt" lelkének kivetülése. A tarisznya és a benne lévők a gondoskodás gesztusai. A pogácsa szimbolikus táplálék a messzi útra indulónak, a fénykép olyan, mint egy térképrészlet, mutatja az otthont, ahonnan indultatok. A só fűszer, ami megízesíti majd mindazt, amit útközben találsz és magadhoz akarod táplálékul venni. Mind apró jelképek, amelyek az élethez kellenek. A tarisznyán két évszám, az érkezés és a búcsú ideje, valamint két szó: Piarista Gimnázium.A szalag a szalagáldó bál után átkerült a télikabátra, vallomásként viseltétek büszkén ezt az iskolára és egymásra emlékeztető jelet. A tavaszi kabátokon már kevesebbet láttam. Eltűnt, lepottyant, a télikabáton felejtődött. Majd jövő novemberben talán előkerül. A tarisznya sokkal rövidebb ideig hirdeti majd azt, hogy piarista diákok voltatok. Ezt a mise után leveszitek, és nem lesz viselt jele, hogy diákéveitek a váci Piarista Gimnáziumhoz kötnek benneteket.Legyen hát más jele az idetartozásotoknak! Látszódjon szelíden rajtatok, nyilvánuljon meg tetteitekben, egész életetekben az, hogy Kalazancius iskolájában nevelődtetek, mutatkozzék meg az, hogy a piarista tanárok és diáktársak növelő-nevelő szándéka alakított titeket.Volt, lehetőségetek formálódni, növekedni, derék fiatal felnőtt emberré válni. Novemberben a szalagszentelő bálban több kisfilmben meséltetek itt töltött éveitekről. Felsorolni lehetetlen volna mennyi élmény formált benneteket. A sítúrák, a PAD-os farsangok és adventi közös iskolai kirándulások, a hajnali közös roráték vagy a nagyszünetben imádkozott Úrangyala. Az osztályok tavaszi vagy őszi kirándulásai, a nyári emberpróbáló, emberfaragó kerékpártúrái, zarándoklatai, Róma, Padova. Erdély, a csíksomlyói nyeregben közösen énekelt himnusz százezernyi magyarral. A PIÁR party önfeledt táncos mulatságai, s az utána következő énekes szentségimádás. Az emberi és baráti kapcsolatok, amik akár köztetek diákok között, akár a tanárok és köztetek kialakult. A haverből barát, a cimborából testvér, a tanárból mester, talán atya lett. A fakultációk délutáni, vagy reggeli műhelyei, a péntek reggeli "foca", vagy a délutáni filozófia szakkör. A szokolyai kőhegy tetején felállított kereszt, a lelkigyakorlatok egymásra, magadra és Istenre figyelő órái. A szentségimádások csöndes percei. Íme, néhány fontos pillanat, esemény. Mind egy-egy kristályszem a tarisznyátokban lévő csipetnyi sóból, amit magatokkal visztek. De az 5-8 év szürkébbnek tetsző hétköznapjai is fontosak. Ezek adják a hordozóanyagot. Ezek hívtak munkára, nevelhettek kitartásra, küzdelemre, ezek indítottak el jövőtök sokfelé kanyarodó útjain. A fenti élmények ezek közé ágyazódnak be, s válnak azokkal egyenrangúan fontossá. Különleges évfolyamotokhoz sok szállal kötődöm személyesen én is. S nem csak azért, mert a B osztály osztályfőnöke is voltam. Az A-sok egy különlegesen ízlésesen berendezett terem jámbor lakói, finom ízlésű közösség, művészlelkű, szorgalmas emberekkel, jó fej Piár-party arcokkal, egy májusfaállító romantikus lovaggal, focista fiúkkal, lánglelkű PAD-elnökkel. A C-s csapat közvetlensége, vagánysága és leleményessége marad emlékezetes számomra. Jó hozzátok bemenni, jókedvű, barátságos embereknek ismertelek meg titeket. A bravúros érveléstechnikátok is emlékezetes marad. Tavaly a Králiky sítáborban hosszasan győzködtek, hogy a Tátratea ártalmatlan teaféle, sőt, két cukorral kis citrommal az igazi. Persze elkoboztam, az üveg Szokolyán vár titeket! Végül kedves B-sek, szeretett osztályom. Persze! "Kalász osztálya..." Csak ti tudjátok, hogy ez nem kiváltság volt, hanem vezeklésminden múltban esett és jövőben esendő bűneitekért. Nehéz lenne igazgatóként szólni rólatok. Hiszen 700 tanórát töltöttünk együtt. Ez elmúlt négy év minden napján találkoztunk magyar órán. Több ezer kilométert tekertünk sokatokkal a nyári biciklitúrákon: Róma, Padova, Verona, evezések, síelések... Mérgelődős és jókedvű hétköznapok, játékok és játszmák. Nem felejtem el a különleges születésnapi ajándékotokat kilencedikben, a szalagavató előtti látogatásotokat az irodámban, és még megannyi mást sem.Ambivalens ünnep a mai. Búval és bánattal valamint örömmel van kikövezve a ballagók útja. Az elválás szomorúságán, a búcsú elégikus légkörén talán átragyog annak az öröme, hogy valami új kezdődik életetekben. A falak amúgy is szűkösek voltak már. Kinőttétek a padokat, de a szabályokat is. Választóvonal ez a mai ünnep. Mától önkéntes mindaz, ami tegnap még kötelező volt. Önkéntes, amit tegnap még ellenőriztünk, amit szigorú szeretettel megköveteltünk, számon kértünk tőletek. A tarisznyában lévő csipet sóban benne van mindaz, ami emlékeztet az itt tanultakra. Szép szabadságotokkal éljetek jól!A tarisznyátokba tennék még pár szót, ami legyen veletek elbocsátó szép üzenetként!Ne legyetek restek a munkára! Legyetek kitartóak, szorgalmasak! Legtöbben megtanultatok dolgozni, kitartóan küzdeni valamiért, ami nektek fontos volt. Higgyétek el, a munka mindig hoz eredményt. Ha álmaitokért, céljaitokért dolgoztok, nem elszenvedői lesztek az életeteknek, hanem annak aktív alakítói.Lássatok túl önmagatokon! Vegyétek észre azokat az embereket, akiket más nem vesz észre! Lelketekben maradjon erős a másokért élő tevékeny, szolgáló szeretet.Hazában, nemzetben, családban, közösségben gondolkodjatok! Tudásotokra, tapasztalatotokra szüksége van a hazátoknak. Szükségünk van Rátok! Legyetek hálásak! Tudjatok köszönetet mondani szüleiteknek, hogy mellettetek álltak, hogy neveltek, taníttattak benneteket, hogy szeretnek benneteket és gondoskodtak rólatok. Adjatok sokat vissza ebből a szeretetből azoknak, aki azzá tettek, akikké váltatok! Kedves Ballagó diákok! Ma ugyan elindultok, de itt megtaláltok minket! Térjetek bár vissza egyetemi hallgatóként vagy szakmát tanulóként; az ősszel, öt vagy tíz év múltán az érettségi találkozókon, a Váci Piárban mindig otthon lesztek! Isten áldjon benneteket! 
-zárta szavait az igazgató úr.

A világ érdekes. Kövesd a Konstans oldalát a Facebookon is!

Közzétette: Konstans – 2021. szeptember 1., szerda

Tetszett? Támogasd a diákújságírást megosztással vagy feliratkozással!