A Konstans szerkesztői is kilátogattak az oktatási szakkiállítások koronázott és koronázatlan királynőjére, a Hungexpón megtartott Educatio kiállításra.  

A 23. Educatio kiállítást január 12 és 14 között, a szokott helyen, a Hungexpo hatalmas épületeinek egyikében rendezték meg, a kiállítók száma pedig idén is bőven 200 felett volt - megjelentek egyetemek, ösztöndíjprogramok, cégek, fiatalokkal foglalkozó intézmények, tanácsadók és természetesen még sok más, a középiskolai időszak utáni idő egyes aspektusaival foglalkozó szervezet egyaránt. A skála tehát rendkívül széles volt, így egy dolgot biztosra vehettünk, amikor a szombati napon megérkeztünk: lesz érdekesség mindenki számára. 

A beengedés és a megközelítés zökkenőmentes volt, látszott a szervezők rutinja. Az Örs vezér tere irányából érkeztünk, az erre a célra elkülönített buszjárattal, amelyen rendhagyó módon figyelmeztettek minket a leszállásra is. A megérkezés gyorsan zajlott: akár ott, helyben is lehetett telefonon "előre" regisztrálni (ahogy erre nem részletezett okok miatt én is rászorultam), de aki nem vette a fáradságot, pultoknál is bezsilipelhette magát. Ezt követően minimális biztonsági ellenőrzés és már benn is voltunk a csarnok melletti területen. 

Először voltam Educatión és a belépéstől a távozásig volt bennem egyfajta ámulat. 

Őszintén szólva, nem hittem volna, hogy Magyarországon ilyen színvonalas és ennyire nagyszabású ingyenes kiállítás tud létesülni az egyetemek közötti versengést, mindenféle széthúzást és a minden bizonnyal százmilliós tételű költségeket mind-mind elfeledve. 

Az egész élmény olyan volt, amilyennek a rendszerváltoztatás utáni idők plázaélményét mindig is képzeltem (lehet, hogy tévesen). Bárhova néztem, villogó feliratok, képernyők, prospektusok, segítők csalogatták a jövőjüket tervező kilátogatókat. 

Többször is körbejártuk az egész helyet, már csak azért is, mert méltatlannak éreztem volna, ha nem látom legalább egy pillanatig az összes kitelepülőt 

- ennél sokkal kisebb programok szervezőjeként csak elképzelni tudom, mennyi feladat, háttértevékenység volt ebben a három napban. A standok mérete persze eltért. Voltak klasszikus sörsátor-alapú pultok, amelyeknél jellemzően kevesebben is voltak, a középkategóriában már nagyobb építmények játszottak interaktívabb lehetőségekkel, a szuperligát pedig a nagy egyetemek zászlóshajói képviselték monumentális építményekkel és rengeteg saját standdal. 

Felkerestük a minket érdeklő egyetemek és képzések mindegyikét (ezekről részletesen nem írok, mert nem tárgya a cikknek), nagyjából 10 standdal mi bő két óra alatt tudtunk végezni. Hozzáteszem, mindenhol kérdezősködtünk is, így 120 percbe nyilván sokkal több is beleférhetett volna. 

Kezdem a pozitívumokkal: a legfontosabb, hogy minden nagy kérdésünkre választ kaptunk. Ha nem is volt mindig minden az általunk megkérdezett hallgatók fejében, mindig volt valaki, aki tudott segíteni. Mindenki hihetetlenül nyílt és közvetlen volt, a prospektusok pedig - átlapozgatva jópárat - lényegretörőek és átláthatóak. A kiállítás tehát teljesítette saját kitűzött célját, sőt, bőven túl is szárnyalta azt, hiszen egy táblázatos és szigorú szabályrendszerek szerint működő folyamatot papíríz és fásultság nélkül tudott bemutatni. 

Építő jellegű kritikaként tudok csak pár apróságot elmondani negatívumként. Ha az Educatio szerepel a terveid között, ne úgy érkezz, hogy "na most végignézem, mi van, aztán zárásra kiderül, mi leszek". Fizikailag képtelenség végigjárni az összes standot, így bármennyire is csábító, a kiállítás nagy részéről le kell mondani. Javasoljuk, hogy válogass ki 5-10 preferált egyetemi kart és specifikusan ezeket keresd, mert a saját idődet is megspórolod és azokét is, akik mögötted állnának egy olyan stand sorában, amiről még nem tudod, hogy nem fog érdekelni. 

Az Educatio egész egyszerűen olyan nagy, hogy nem fér bele egy napba 

- persze, három napos, de visszajárni csak a leglelkesebbek fognak, pláne hétvégén. 

Egy apróságot tudnék javasolni a későbbiekre: legyen több ülőhely, de tényleg! A több tízezer négyzetméteres csarnokban középen volt kb. 30-40 babzsák, plusz a büfénél hasonló számú szék - elvétve láttunk még néhány további ülőalkalmatosságot, de kicsit kevésnek éreztük az ülőhelyeket. Persze lehet, hogy csak mi nem bírtuk, de talán kicsit kevés több ezer látogatónak ennyi. 

A negatívumok sora viszont részemről véget ér, mert nem maradt mibe belekössek: a ruhatár egy öccázas, a valtonos őr mosolygós (!), a mosdó relatíve kulturált volt és hazafele a vonat sem késett. Így telt tehát szubjektív szempontok alapján az idei (és remélhetőleg érdeklődőként számomra az utolsó) Educatio. 

Ha olvasóként mást tapasztaltál, várjuk véleményed a kommentek között vagy üzenetben!

#hírszerző

EZEKET IS AJÁNLJUK!