Beszélgetés Csete tanárnővel

2019.11.24

Deákné Csete Zsuzsanna tanárnővel folytatott beszélgetést Nemes György atya. Az interjú olvasható a PiarBlogon, itt is közzétesszük.

"Célom, hogy a diákok itt jól érezzék magukat, de fejlődjenek szellemileg és lelkileg is!"

Beszélgetés Deákné Csete Zsuzsannával, a természettudományi munkaközösség vezetőjével - az interjút Nemes György atya (SchP) készítette.

A közelmúltban nagyon sok rendtárssal és világi kollégával készítettem interjút. Ezzel iparkodtam bemutatni mind a rendi-rendházi közösséget, mind pedig az iskolát. Most Deákné Csete Zsuzsannát a természettudományi munkaközösség vezetőjét kérdezem!

Kedves Tanárnő! Mesélj valamit "előéletedről", mit tartasz fontosnak azokból a korszakokból, amikor még nem itt tanítottál?

Kedves Nemes Atya, köszönöm a lehetőséget! Eredetileg nem a tanári pályát választottam, hanem biomérnökként végeztem a BME Vegyészmérnöki karán. A Richter Gedeon Nyrt.-nél dolgoztam, mint minőségbiztosítási mérnök. Azután megszülettek a gyermekeim és mérnökként dolgozni nem igazán egy nagycsaládos anyukának való. Így a pályamódosításon sokat gondolkodtam. Az érdeklődési terület megmaradt (biológia, kémia) és egyre inkább vonzott a pedagóguspálya. Így végül arra a döntésre jutottam, hogy átképzem magam, vagyis megszerzem az ehhez a munkához szükséges másoddiplomát. Így elvégeztem mind a biológia, mind a kémia mestertanári szakot és tanár lettem.


Mióta tanítasz az iskolánkban? Miért ezt választottad, és mik voltak az első benyomásaid?

Hatodik éve tanítok itt az iskolában. A fiam járt ide először és rajta keresztül kicsit beleláttam az iskola életébe. Nagyon tetszett, hogy ez az iskola nagyon gyerekközpontú. Számít a gyerekek véleménye, "jól léte", vagyis, hogy törekszik rá minden tanár és minden más dolgozó is, hogy a diákok itt jól érezzék magukat, de fejlődjenek szellemileg és lelkileg is, illetve nagyon fontos, hogy igazi közösségi emberekké váljanak.

Mi változott esetleg Benned azóta?

Azt gondolom ez az első benyomás azóta még jobban megerősödött és törekszem rá, hogy én is ilyen tanár legyek.

Mondj valamit a szaktárgyi munkádról! Miért ezeket választottad? Beszélj valamint azokról a - divatos szóval nevezett - "piarista terekről", ahol dolgozol? A tantermekről, laborokról, szertárakról!

Három tantárgyat tanítok az iskolában, természetismeretet 5. osztályban, bár idén nincs ilyen csoportom, biológiát 7-12. osztályig ill. biológia fakultációt és kémiát 7-10. osztályig. Tavaly indult egy új tehetséggondozó képzésünk az iskolában, ami lehetőséget ad az érdeklődő diákoknak, hogy egy általuk választott érdeklődési területen még jobban elmélyítsék a tudásukat. Ebben az emelt biológia képzésben is tanítok.

Nagy büszkeségünk, hogy idén szeptember elejétől egy megújult kémia teremben és laborban tudunk tanítani a kollégákkal. Nagyon jó érzés megtapasztalni, hogy az iskolavezetés és a tartományfőnökség is fontosnak találta a természettudományos képzéseink támogatását, melyet ezúton is köszönünk az egész munkaközösség nevében.

Modern és jól kihasználható tereink lettek, melyeket próbálunk a lehető leghatékonyabb módon kihasználni. A kémia terem gazdagodott egy okostáblával is, aminek használatát még csak most tanuljuk. Például az osztályomból két diák a héten csak azért maradt tovább bent, hogy közösen felfedezzük az okostáblában rejlő lehetőségeket. Hihetetlen, hogy a fiatalok milyen érzékkel tudják még az ismeretlen digitális eszközöket is használni. Nem kétséges, hogy nekünk is ebbe az irányba kell tovább fejlődnünk, hogy lépést tudjunk tartani velük!
Támogatást kaptunk ahhoz az igényünkhöz is, hogy a biológiát nem csak képeken és tárgyakon keresztül hozzuk közelebb a diákjainkhoz, hanem élő állatokat is lehessen megfigyelni. Így lettek az iskola lakói már második éve Agatha, a szakállas agáma és Csaba, a pézsmateknős. Mindkét állatot úgy kaptuk, hogy kicsi lett a lakásban a helyük és ezért szerettek volna megválni tőlük az eredeti gazdáik. Szerintem egy kedves színfoltja lett a folyosónak, ahol napi szinten sok-sok diák áll meg és figyeli őket. Gyakran tanúi lehetnek az etetésnek vagy a takarításnak is, amiben az emelt óraszámú biológia képzésben részt vevő diákok nagyon sokat segítenek.

KAPCSOLÓDÓ: AZ ISKOLA ÁLLATAI

Kik a munkaközösséged tagjai és milyen velük a kapcsolatod? Mi az, amit közösen végeztek, és mi az, amit mindenkinek magának kell megoldania?

A munkaközösségünk tagjai Antal Jánosné Zsuzsa, Csorba László, Dr. Hortoványi Judit, Hegedűs Zoltán, Szabó-Pál Eszter, Várkonyi Ádám. Úgy érzem mindenkivel őszinte és nyílt a kapcsolatom. A földrajz szakos kollégákkal kicsit lazább a kapcsolatom, nincs napi szintű konzultáció közöttünk. Próbálok azért az ő kérdéseikkel, problémáikkal is rendszeresen foglalkozni és ha tudok segíteni. Természetesen közelebb érzem magamhoz Zsuzsát, Lacit és Ádámot, mivel velük azonos a szakpárunk és nagyon szoros az együttműködés közöttünk. Velük közösen vezetjük a biológia fakultációt, ami rendszeres szakmai konzultációt igényel. Az iskolavezetéstől kaptunk egy közös tanórát, így minden héten van alkalmunk hivatalosan is egyeztetni. Együtt végezzük a versenyfelkészítést, nyílt nap szervezését és minden szakmai munkát. Nagyon jó érzés, hogy ilyen jó a kapcsolat közöttünk és bárkinek problémája, kérdése van, akkor számíthatunk egymásra!


Milyen tanórán kívüli tevékenységeket folytatsz?

Saját tanítványaimnak szoktam korrepetálást, felzárkóztatást nyújtani. Kémiából versenyfelkészítést végzek. Osztályommal minden hónapban legalább egy iskolán kívüli programot próbálunk szervezni. Ezek rendszeres elfoglaltságok, de ezen kívül számtalan olyan eset van, amikor ad hoc jelleggel adódik valami feladat az iskolában.


Mondj valamit az "Adj egy ötöst!" nevű pályázatról! Mi abban a szereped, és kik vannak még benne a mi iskolánkból?

2017-ben az osztályommal indultunk ezen a pályázaton egy szülő biztatására, amit a Salva Vita alapítvány hirdetett meg. A pályázat lényege, hogy a diákokat közelebb hozzák különböző mértékben sérült emberekkel. A gyerekekkel és nem kevés szülői segítséggel összeállítottunk egy egész napos programot, így amikor megvalósítottuk, akkor három fiatal felnőtt tapasztalati szakértővel tölthettünk egy remek napot. Az egész programról készült egy rövid videó anyag, amivel nyertünk ezen a pályázaton. Nem mi voltunk az egyedüli nyertesek, hanem másik kilenc osztály is nyert.
A szülők és a diákok véleménye is egyöntetű volt, hogy nem a pénz volt az igazi nyeremény, hanem, hogy egy rövid időre beleláthattunk olyan emberek mindennapi életébe, akiknek akár egy egyszerű hétköznapi feladat (pl: reggeli készítés, mosás, főzés, vasalás stb.) is minden nap egy kihívás lehet az életükben és ettől ők nem boldogtalanok, hanem talán még életvidámabbak is, mint mi általában. A pályázaton úgy tudom rajtunk kívül nem indult más az iskolából.


Mi az, amit nagyon pozitívan éltél meg, és ha akarsz, beszélj arról, hogy mi az, amit negatívumként?

Nagyon féltem amikor osztályfőnök lettem, féltem a feladattól, a hatalmas felelősségtől, de azt gondolom, hogy az egész eddigi tanári pályám legszebb, legfelemelőbb pillanatait az osztályomnak köszönhetem.

Kedves Tanárnő, nagyon köszönöm a beszélgetést. Nagyon érdekes, lelkiismeretmozdító dolgokat mondtál. Számomra is több újdonság hangzott el. Az itt hallott gondolatokat megszívlelem, és remélem, másokra is jó hatással lesznek!
Kollegiális szeretettel: Nemes György SchP

Tetszett? Támogasd a diákújságírást megosztással vagy feliratkozással!