1969. július 21-én lépett elsőnek ember a Holdra. Nagy szavak ezek. Nézzük, mi volt akkor?

1969-ben a holdra szállás az amerikai-orosz hidegháború egyik legfontosabb, legtöbbet jelentő eseménye volt. Az Orosz Űrkutatási Hivatal és  NASA óriási versenyben volt, hogy ki legyen az első a Holdon. Az előzmények az oroszoknak adtak nagyobb esélyt, mivel minden egyéb akkori űrkutatási projektben az oroszok tudtak hamarabb célba érni. Azonban az utolsó, a legnagyobb jelentőségű kérdés végére a NASA tette rá a pontot. 

1961-ben John F. Kennedy amerikai elnök 25 milliárd dolláros programot indított, hogy 10 éven belül amerikai érhessen a Holdra. Végül 1969 júliusában az Apollo 11 legénysége sikeresen landolt a Holdon, Neil Armstrong parancsnok vezetésével. 

Az Apollo-8 már Hold körüli pályára állt, az Apollo-10 pedig 15 kilométerre megközelítette égi kísérőnk felszínét. Az Apollo-11 1969. július 16-án, 14 óra 34 perckor indult el, fedélzetén Neil Armstrong parancsnokkal, Edwin "Buzz" Aldrin és Michael Collins űrhajóssal a Hold felé. A parancsnoki kabin, a műszaki egység és a holdkomp egy száz méternél is magasabb hordozórakéta orrában kapott helyet. Az űrhajó washingtoni idő szerint július 19-én pályára állt a Hold körül, másnap Armstrong és Aldrin átszállt a Sas (Eagle) névre keresztelt holdkompra. A Holdra szállás a vártnál nehezebbnek bizonyult, mert a landolásra kiszemelt Nyugalom Tengere csak a Földről látszott síknak; közelről kiderült, hogy hatalmas kövek borítják. Már csaknem elfogyott a két perc manőverezésre elegendő üzemanyag, amikor végre leszállásra alkalmas helyet találtak, és 1969. július 20-án, greenwichi idő szerint 20 óra 17 perc 40 másodperckor (magyar idő szerint 21 óra 17 perckor) büszkén jelenthették a houstoni irányítóközpontnak: 

A Sas leszállt.

Nem sokkal később azelső ember a Holdra lépett, ekkor mondta Neil Armstrong a legendássá vált, sok ezerszer hangoztatott mondatot:

Az Apollo-8 már Hold körüli pályára állt, az Apollo-10 pedig 15 kilométerre megközelítette égi kísérőnk felszínét. Az Apollo-11 1969. július 16-án, 14 óra 34 perckor indult el, fedélzetén Neil Armstrong parancsnokkal, Edwin "Buzz" Aldrin és Michael Collins űrhajóssal a Hold felé. A parancsnoki kabin, a műszaki egység és a holdkomp egy száz méternél is magasabb hordozórakéta orrában kapott helyet. Az űrhajó washingtoni idő szerint július 19-én pályára állt a Hold körül, másnap Armstrong és Aldrin átszállt a Sas (Eagle) névre keresztelt holdkompra. A Holdra szállás a vártnál nehezebbnek bizonyult, mert a landolásra kiszemelt Nyugalom Tengere csak a Földről látszott síknak; közelről kiderült, hogy hatalmas kövek borítják. Már csaknem elfogyott a két perc manőverezésre elegendő üzemanyag, amikor végre leszállásra alkalmas helyet találtak, és 1969. július 20-án, greenwichi idő szerint 20 óra 17 perc 40 másodperckor (magyar idő szerint 21 óra 17 perckor) büszkén jelenthették a houstoni irányítóközpontnak:

Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek.

A Hold elérése az Egyesült Állomoknak elképesztő siker, fölény volt, megnyerték az űrversenyt az orosz hatalommal szemben. Élő adásban 228 millióan nézték a közvetítést. Amikor újságírók Neil Armstrongtól megkérdezték, milyen volt a Holdon, ezt válaszolta:

Érdekes hely, ajánlom.

A Holdra még hat expedíció indult; az Apollo-13-nak műszaki hiba miatt vissze kellett fordulnia. Égi kísérőnkön az Apollo-program befejezéséig tizenketten jártak, de a tervek szerint a következő évtized második felében az ember visszatér a Holdra. Donald Trump amerikai elnök 2017 decemberében irányelvet írt alá, amelynek célja, hogy újra amerikai űrhajósokat juttassanak a Holdra, majd a Marsra is.