en-A lovagkirály, aki már ezer éve példa a hazát védők előtt

Szent László király életét vesszük górcső alá a mondák és a történelem szemszögéből. 

Nagy termetű, szent, lovagkirály, csodákat művelő... Ezek a sztereotípiák élnek Szent László királyról. Teljesen jogosan. De tudunk többet is? Ebben a cikkben összegezzük, mit tudunk a magyar történelem egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő királyáról. 

László Vladislavként született Lengyelországban, 1040 körül, a száműzött Béla herceg fiaként. Amikor nagybátyja (I. András) trónra került, akkor jött haza a szüleivel és testvéreivel. Már gyerekkorában kitűnt, hogy egy különösen magas emberről van szó, aki egyébként jól ért a kardforgatáshoz és a lovagláshoz. 

Természetesen mélyen vallásos családban nevelkedett. Magyarországon apja a keleti országrészért felelt, ezért Biharváron laktak (ma: Bihar). A fegyverhordozói feladatokat szülőhelyén, Lengyelországban tanulta ki. 

Hazajövet trónviszály várta, ugyanis András király a fiának, Salamonnak adta a trónt, pedig korábban Bélának ígérte ("ha élni akarsz, a kardot válaszd"). Mosonnál összecsaptak és Béla ugyan visszaszerezte a trónt, de ő sem uralkodott sokáig, a németek elleni csatában vesztette életét. László és testvére, Géza elfogadták, hogy Salamon marad a trónon. Persze ehhez az is kellett, hogy Salamon az ország felét adja Béla két gyermekének, de működött a meggyőzés. A keleti félen szükség is volt az erőre, hiszen a kunok gyakran törtek be az országba (Ide több monda is kapcsolódik, akár a magyar lányt  elrabló kun lovas legyőzése vagy a kunok pénzének kővé változtatása). 

Salamon az idő előrehaladtával egyre inkább kihasználta a fivéreket, ráadásul a görögöket is megsarcolta,  pedig ők is kivették háborúiban a részüket (eleinte csak a besenyőket, majd a görögöket támadták). Béla fiait az is bántotta, hogy Salamon erős német befolyás alatt tartotta az országot. 

Minden konfliktus, rendezetlen nézeteltérés és elvbeli különbség egy irányba, a fizikai összecsapás felé mutatott, ami, akár a villám a vihar előtti feszültségkülönbségek levezetésekor, meg is történt.

A hercegek morva, míg a király német segítséggel indult a csatába. Mogyoródon győzték le a sereget Lászlóék, Gézáé lett a trón, aki jó keleti kapcsolatokat ápolt, de sajnos hamar elhunyt.

A váci székesegyházban temették el (ez nem a mai klasszicista-neoreneszánsz székesegyház, hanem egy román vagy gótikus templom volt a mai ferences templom helyén). Így László lépett trónra  1077-ben. Salamon ekkor még mindig az országban volt. Földbirtokokat kapott, de amikor merényletet tervezett, bezáratta a visegrádi vár tornyába (ez a Salamon-torony).

1083-ban avattatta szentté - azt is számításba véve, hogy aki szentté avat, azt később szentté is avathatják - István királyt, Imre herceget, Gellért püspököt, Benedek és András remetéket. A legenda szerint nem nyílt fel addig István király sírja, amíg Salamon rács mögött volt (Róla aztán annyit tudtak, hogy megszökött, majd a besenyőkkel megtámadta az országot, ott is vesztette életét.). 

A belpolitikája kemény volt, mai szemmel nézve kegyetlen. 

A 10 dénárnál nagyobb értéket tolvajlót egyszerűen felakasztották, 

a szolgákkal már "igazán kedvesen" bántak, nekik csonkítással kellett fizetniük tulajdonlójuk vétkéért. Kisebb lopásnál csak a többszörösét kellett visszaadniuk. 

A külpolitikához tartozott, hogy inkább a pápával próbálta meg szorosra fűzni kapcsolatait. Ez 1091-ben kissé megromlott, amikor László elfoglalta Horvátországot, ami a pápai államot kisebb meghátrálásra késztette, amíg nem vált világossá: nincsenek további, Itália felé tartó hódítási céljai a magyarok erős kezű lovagkirályának.

1095-ben halt meg. Utódja, Könyves Kálmán nem szerette, de a nép igen, sokfelé gyászolták.
III. Béla idején avatták szentté, így elmodnhatjuk, 

a királynak igaza lett: szentté avatott és szentté is avattatott. 

Személyes ajánlóm következik az Olvasóhoz. 

A lovagkirály életéről ajánlom Harsányi Lajos Fejjel nagyobb mindenkinél c. könyvét. Kedves, de alapos könyv a király életéről, az egyik főembere szemszögéből. Vannak benne történelmi tények, mondák, legendák, de regény formájában. Nehéz beszerezni, de szerintem megéri. E cikk megírásához is ezt a könyvet használtam forrásnak, úgy is, mint a 192. számú cserkészcsapat Szent László rajának tagja. 

Grafika: Ókovács Benedek/Konstans

#hírszerző

EZEKET IS AJÁNLJUK!