en-Csodát tehetünk! Tegyünk hát csodát!

A magyar válogatottnak papíron nincs esélye a németekkel szemben. A franciák ellen sem volt. 

Tegyük fel, hogy kedden este a magyar válogatott legyőzi Németországot. Ahhoz, hogy egy ilyen győzelemnek az erejét felfogjuk, szorozzuk be a francia meccs utáni örömmámort hárommal. Hihetetlen öröm, összetartozás, egy oldalon állás, büszkeség: ezek a szavak jutnának először az eszünkbe, ahogyan fejünkbe vésődtek 2016-ban és szombaton is. 

Ha nyerni tud a nemzeti tizenegyünk, az azt jelenti, hogy akár a csoport második helyezését is megcsípheti, ezzel biztosan továbbjutna a halálcsoportnak is nevezett különítményből. Erre matematikai esélyeink vannak, de csekélyek. A német válogatott sokkal értékesebb és az biztos, hogy tapasztaltabb, kipróbáltabb, mint ifjaink. De számított ez Franciaországnál? Nem, nem számított, mert a magyarok örömből, lelkesedésből tudtak futballozni. 

Nekünk, szurkolóknak, magyaroknak legyen ez, a szurkolás a feladatunk. Akár rajongói zónákban, akár kint Münchenben (igen, vannak ilyen szerencsések is valahol), akár az utcán, akár csak otthon a tévé előtt vagy a vonaton egy kisebb képernyő mellett, de adjuk bele szívünket, lelkünket a szurkolásba, mert 

az a dolog, amit focinak hívunk mostanában, meggyógyítja az országot a kétéves járványhelyzet, feszültség és politikai háborúskodás után. 

Ha veszítenénk, pedig ne csüggedjünk, ne háborogjunk: a világ legjobbjaival állt ki az a tizenegy ember, és a világ legjobbjaival (eleddig legalábbis) felvette a harcot. 

A Konstans is nemzeti színekbe öltözött, a meccsnapon több írásban is szeretnénk a meccs eredményeiről beszámolni, továbbá jelentkezünk a városligeti szurkolói zónából is. 

Élvezzük ki ezt az időt, hajrá magyarok! 

Kiemelt kép: MTI/Szigetváry Zsolt

#EB2020 #hírszerző
szerkesztőségi cikk

EZEKET IS AJÁNLJUK!