en-Erdély, a csodák földje- diákszemmel

08/11/2021

Ilyen élményekkel tértem vissza erdélyi utazásomról. Ajánló. 

A Váci Piarista Gimnázium és Kollégium diákjai közül többen, több osztálynyian vettek rész a Határtalanul programban, melynek célja, hogy a diákok megismerjék a Trianon után a történelmi Magyarországról leválasztott területeket.

Osztályprogram keretében én is útra keltem tehát, Erdély volt a cél. Az utunk során nemcsak Székelyföldet néztük meg, hanem Nagyváradon és Segesváron is jártunk. Bár az utazás nem volt túl hosszú, így is rengeteg tapasztalatot szereztünk.

Az első nagyobb megállónk a fent is említett Nagyvárad volt. A város külső részei és belvárosa között óriási a kontraszt. A központban gyönyörű szecessziós épületek találhatóak, melyeket még magyar építészek építettek. Ellenben a külváros elrendezésében nincs koncepció, az épületek összevissza helyezkednek el éppen úgy, mint a vezetékek, mindezek mellett panelházból is sokat látni.

Nagyvárad történelmi belvárosa | Fotó: Főtér
Nagyvárad történelmi belvárosa | Fotó: Főtér

Az első szálláshelyen, Magyarlónán megtapasztaltam a térség gasztronómiájának sajátosságát, azt hogy a levest savanyúra, a második szálláson, Székelyudvarhelyen pedig azt, hogy a rizst "zselésre" főzik.

Az is egyértelművé vált, hogy 

Székelyföldön az emberek még mindig, 100 év után is magyarul beszélnek. 

Sőt, azt is elmondták, hogy a székelyek jelentős része nem is beszél románul.

Ami a parajdi sóbányát illeti, kisebb csalódás volt a számomra, hiszen nem klasszikus bánya jellege van a látogatható résznek, inkább egy bazárhoz tudnám hasonlítani. A kalandparktól a játékautomatáig mindent meg lehet találni ott, nem az a természetes környezet volt a jellemző. A bánya után megnéztük a sólámpa készítését (a só vágást is), és ott azt is megtudtam, hogy a sót nem lerakják a kocsiról, hanem "lebaszkulálják".

Számomra érdekes volt még, hogy a román többségű területeken az újépítésű házaknak bádogteteje volt, míg a magyar többségű területeken a cseréptető a jellemző. A gázvezetékek pedig a föld felett haladnak, így minden tele sárga színű csövekkel.

Hazaúton Segesváron álltunk meg. Az ott található várnak nagyon sok bástyája megmaradt, a város sajátossága, hogy az itt lakó családok között nem ritka a három-vagy négynyelvű család sem.

Segesvár | Fotó: Határtalanul
Segesvár | Fotó: Határtalanul

Többnapos utunk során szerencsére medvével nem találkoztunk, de volt, hogy ehhez is közel álltunk... (friss medvenyomokat láttunk, és medveriasztást is kaptunk). Megtudtuk, hogy a medve igenis sok gondot jelent és nem egy családot érintenek medvetámadások.

Erdély egy csoda. Ne hagyd ki!

⭐ Az ilyen ajánlócikkek nem jöhetnének létre Olvasóink nélkül.
Ha segíteni szeretnél, nézd meg,
👉hogyan támogathatsz minket. 👈

EZEKET IS AJÁNLJUK!

A világ érdekes. Kövesd a Konstans oldalát a Facebookon is!

Közzétette: Konstans – 2021. szeptember 1., szerda

Tetszett? Támogasd a diákújságírást megosztással vagy feliratkozással!