en-Hortoványi Judit: "Magyarnak lenni itt és most, nekünk is nagyon jó!"

A 7.A osztály osztályfőnökével a nemzeti ünnepre készített műsoruk kapcsán beszélgettünk.

Kiktől származtak az ötletek a műsorhoz? A diákok munkája bizonyára sok volt az előadással, ki, miben segített leginkább?

Az alapötlet és a fogatókönyv, a sorrend, az összeállítás az én ötletem. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartottam, hogy ne az én gondolataim álljanak a középpontban, hanem a gyerekek érzései, meggyőződései tükröződjenek! Fontos volt, hogy a magukénak érezzék a témát, és azt forgassuk le, ami nekik fontos. Adtam egy keretet, amit ők töltöttek ki tartalommal. (Pl. a "magyar lányok a legszebbek!" felkiáltás nekem eszembe sem jutott, ez egy spontán reakció volt órán, amikor megkérdeztem, hogy szerintük miért jó magyarnak lenni?)

Persze kellett hozzá sok segítség is. A verseket és a villáminterjúk kérdéseit Sebesi Zsuzsa tanárnővel állították össze, amit aztán a városban egyedül forgattak le a diákok. Ivony István tanár úr ajánlotta a zanzatv rövidfilmjét, Balla János tanárúr és Lobmayer Imre atya pedig az éneklésben segítettek. Szabó-Pál Eszter tanárnő segített magyar földrajzi neveket keresni a nagyvilágban, és rajzórákon készítettük el a magyar hősökről és szentekről az üvegablakokat. Persze együtt voltam velük a sok sok kis jelenet fogatásán is. Külön büszkeségem, hogy az osztály minden tanulója részt vállalt a munkában! Volt, aki a háttérben, volt, aki szereplőként, de arra nagyon tudatosan odafigyeltem, hogy a lehető legtöbb diák megjelenjen a felvételeken is!

Mit üzennek a műsorral? Láthatóan az előadás épít a hazaszeretet, a magyar tudat kérdésére, van más célja is - az ismeretterjesztésen túl?

Igen, a műsor vezérfonala valóban az a kérdés, hogy miért jó magyarnak lenni? Miért vagyunk büszkék rá? Azt hiszem a nemzeti ünnepeink, és különösen március 15. nagyon jó alkalom arra, hogy ezt átgondoljuk! Az ismereteket próbáltuk játékosan belecsempészni, de a legfontosabb célom az volt, hogy mindenki önmagában gondolja át, és tudatosítsa, hogy mennyire jó nekünk!

Akár az olyan kicsi dolgokban is, amikor kibontunk egy Túró Rudit, amit sehol máshol a világon nem ehetünk, csak itt, Magyarországon! A humorral, a játékossággal, vagy éppen a megható, érzelmes részekkel azt szeretném elérni, hogy mélyebben átérezzük a magyarság örömét, gazdagságát. Fontos üzenet még, hogy mindenhol próbáltam párhuzamot vonni, hogy mindez hogyan is kapcsolódik a mi hétköznapi életünkhöz? Ezért az olimpikonok mellé odaraktuk a saját sportolóinkat, a nagy feltalálók névsora mellé azt, hogyan is épültek be ezek a dolgok észrevétlenül a mindennapjainkba, a hivatásos táncosok mellé a saját népitáncosainkat, Magyarország szép tájai mellé a mi váci Duna-partunkat, és így tovább. Ezért is próbáltuk tanórákhoz kötni az egyes információkat is. 

Mert magyarnak lenni itt és most, nekünk is nagyon jó! 

Nem csak a nagy, magasztos pillanatokban, de minden nap! 

Kosztolányi Dezsőtől van egy gyönyörű idézet: "Az a tény, hogy magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható". Valami hasonlót szerettem volna megmutatni én is.

Hogyan készült el a végleges műsor, mennyi munka volt vele?

Hát persze, hogy hatalmas kapkodással készült! A forgatás volt a legfeszültebb, mert nem tudtam, hogy melyik nap zárják be az iskolát... Mindig attól féltem, hogy az az utolsó napunk, ezért hajtottam, sürgettem a munkát. A vágás és a végleges összeállítás már otthoni munka volt. Bitemo Artúr forgatta, Kiss Bence pedig több mint 50 óra vágási idővel összerakta! Nagyon köszönöm nekik is! De igazából köszönöm az egész osztályomnak, mert aktívan gondolkodó, lelkesen ötletelő társaim lettek ebben a folyamatban.

A műsorról írt összefoglalónkat itt olvashatjátok. Hortoványi Tanárnővel pár éve készült interjúnkat pedig az alábbi linken lehet megtekinteni. 

EZEKET IS AJÁNLJUK!