Nem új az elképzelés, hogy ha a lakosság elég nagy része átesik a fertőzésen és ezzel védettséget szerez, a vírus terjedése megfelelő "közeg" nélkül elhal, ezáltal a nem megfertőződött kisebbségnél sem alakul ki a megbetegedés.
Mindez logikusan hangzik, de gondoljuk végig, mivel járna a nyájimmunitás természetes úton történő kialakulása! A nyájimmunitás elképzelése szerint, ha a népesség 60-70 százaléka megfertőződik és immunissá válik, akkor a járvány külön intézkedések nélkül is elhal, és a lakosság maradék részéhez sem jut el a vírus. Mivel az emberek többségénél a COVID-19 enyhe tünetekkel jár, vagy tünetmentes, elméletileg ez nem is járna nagy egészségügyi kockázattal, hiszen elegendő az idősebbek és a krónikus betegek fokozott védelme, amely elvileg ezen az úton is megvalósítható. Ez a gondolatmenet képezi a svéd járványügyi intézkedések alapját, ahol nem törekszenek a járvány mindenáron történő megfékezésére, de a járványidőszak elején Nagy-Britanniában is felmerült ez a gondolat.
Ne feledjük azonban el, hogy Nagy-Britanniában elvetették az elképzelést, és Svédországban sem valósult meg maradéktalanul, elsősorban nem is a hivatalos intézkedések, hanem a lakosság önkorlátozása miatt. A statisztikai adatokat és a jelenleg rendelkezésre álló orvosi ismereteinket összeszedve megérthetjük, miért.
Kontrollált keretek között beláthatatlanul sok idő a nyájimmunitás kialakítása Magyarországon a tünetmentes vírushordozókat, a nem tesztelt enyhe lefolyású betegeket és a lappangási fázisban lévő eseteket is bekalkuláló becslések 0,2-0,5%-ra becsülik a lakosság átfertőzöttségét. Saját számításaink szerint az áprilisban jellemző terjedési ütemmel és a korlátozások életben tartásával 2045-2049 körül érnénk el a nyájimmunitás állapotát. Azzal a hatással is számolni kell, hogy 25-30 év alatt újabb generációk nőnek fel, akik tiszta lappal indulnak, azaz a nem fertőzött emberek kapnak utánpótlást.
A jelenlegi orvostudományi ismereteink szerint a fertőzés hatására kialakuló védettség meglehetősen bizonytalan. Az eddigi tapasztalatok és a koronavírusok más törzseiről szerzett ismereteink arra utalnak, hogy - feltételezhetően, de még nem teljesen bizonyítottan - kialakul ugyan az immunitás, ez azonban csak átmeneti, és kicsi az esélye annak, hogy 1 évnél érdemben hosszabb legyen. (Hasonló ok miatt szükséges az influenza esetében is a védőoltás évenkénti ismétlése.) Így sosem lehetne elérni a nyájimmunitást természetes úton, hiszen valószínűsíthető, hogy a fertőzésen már átesettek 1-2 évvel később már ismét megbetegedhetnek.
A SARS-CoV-2 vírusnak máris több mutációját azonosították. Egy kisebb mértékű mutáció nem feltétlenül jelenti azt, hogy a korábban megszerzett védettség hatástalan lenne, ugyanakkor nagyon is elképzelhetőek a tudományos tapasztalatok alapján olyan mutációk, amelyek ellen már nem véd a megbetegedéssel szerzett immunitás. Amennyiben ez bekövetkezik, a nyájimmunitás "felépítése" kezdődhet az elejéről. Sőt, éppen a magas betegszám kedvezhet a mutációk kialakulásának, hiszen ha egy vírus gyorsabban terjed, gyorsabban hozza létre saját másolatait, gyorsabban sor kerülhet a mutálódására is. Így minél inkább törekedne az emberiség a nyájimmunitás elérésére, annál jobban veszélyeztetné is azt.
Forrás: webbeteg.hu szakcikke után
Nem kérdés, hogy hol az igazság: Böjte Csaba atya az elmúlt évtizedekben a Kárpát-medence, talán az egész kontinens egyik leghitelesebb emberévé vált. Nem Facebook-posztokkal, nem sírással, panaszkodással és másokra mutogatással, hanem alázatos, szeretetteljes, odaadó munkával.
