en-Terror Háza - A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján

     VÉLEMÉNYCIKK                                                                        Ókovács Benedek

főszerkesztő

Vannak, akik még csak most értek haza az újabb osztálykirándulásról, ugyanis ma délután a Terror Háza Múzeumba látogattunk.

A délutáni időpont különösen kényelmes volt, vonattal mentünk be a székesfővárosba. A Terror Háza az Andrássy út 60 szám alatt található többemeletes palota. Az épületben sokáig működött a nácik, majd a kommunista ÁVÓ,ÁVH vallató-részlege. 

A Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapján sokan vannak a múzeumban, úgyhogy várnunk kell, míg az első 15 fős turnus elindulhat: sebaj, addig az épület előtti '89-'90: 30 éve szabadon kiállítást nézegethetjük. Bemegyünk, lerakjuk a ruhákat és nem sokra rá indul is az első turnus. 

A több, mint másfél órás bejáráson fülhallgatókon hallhatjuk kísérőnk narrációit, miközben a múzeum impozáns, látványos, de mégis emlékezésre ösztönző termeit nézzük végig. A múzeum egyébként tényleg profi módon van berendezve: láttunk tankot, vallatószobákat, lehalllgatógépeket, de voltunk dolgozószobában, bíróságon is a túra alatt. 

Elgondolkodtató másfél óra volt ez. A kiváló berendezéseknek, kreatív megoldásoknak és a narrációnak köszönhetően valóban átérezhettük és megjegyezhettük, milyen a diktatúra: milyen, amikor nem mondhatjuk azt, amit szeretnénk, milyen, amikor brutális eszközökkel kínoznak minket - nemcsak testileg, de lelkileg is. 

Amikor diktatúrákra gondolunk, mindig az ugrik be első blikkre, hogy verik az embereket a tömlöcben. A Terror Házában megérthettük, hogy a kommunizmus nemcsak így éreztette hatását: a diktatúra emberi kapcsolatok, családok, barátságok tízezreit bontotta fel, százezreket tett nyomorulttá, kezdve a munkásoktól egészen a polgárokig. A kommunizmus nemcsak a börtönökben, vallatószobákban, de a mai természetes, mindennapi ügyeinkben is kínozta a társadalmat. 

A Terror Háza - szerencsére - felelősöket is megjelöl. A folyosókon, termekben az ide látogató ezrek számára leplezetlenül mutatja be a gyilkost, akit nem számoltattak el; a korrupt, bólogató bírót, aki ma is villájában él, amit akkor kaparintott meg; az öntudatos emberkínzó ÁVH-s tisztet, aki a legnagyobb nyugalomban élhetett egész életében. Magyarországon sajnos elmaradt az elszámoltatás a kommunizmus után. Ha a felelősségre vonást már nem is tehetjük meg, sose feledjük, hogy mit vett el Magyarországtól a kommunizmus. Emlékezzünk azokra, akiknek a szörnyű, gyilkos diktatúra rögvalóság, a kínzás, vagyonelkobzás mindennapos esemény volt. A kommunizmus áldozatai mellett ne  feledjük a gyilkosokat se!