Mark Cavendish brit kerékpáros cserélt kerékpárt Zámolyban, a helyiek most buszmegállót neveztek el róla. Úgy tűnik, a Giro d'Italia mély benyomást hagyott a magyarokban, a beszámolók szerint viszont kölcsönös az egymásratlálás.
Ez volt maga a jeges pokol - a 2. magyar hadsereg kálváriája

Jég és halál, fagy és elkeseredettség - 79 éve volt a Don-kanyar tragédiája.
A II. Világháborúban a németek oldalán lépett be Magyarország a háborúba. Mivel korábban a Szovjetunió repülőgépei lebombázták Kassát (erről egyébként még vitatkoznak a kutatók, de erre a legnagyobb az esély), így jó oka volt az országnak a hadüzenetre.
Németország a szovjetek ellen három régiót támadott. Az egyik északon Leningrád (ma: Szentpétervár) környékét, kissé délebbre Moszkvát, illetve Sztálingrádot (ma Volgográd). A 2. magyar hadsereg az utóbbit segítette, a Don-kanyart kellett tartani, az utánpótlás végett. A források szerint nagyjából 100 km-re tartózkodtak katonáink a várostól.
Mielőtt azonban mélyebben belemennénk, tisztázni szeretnék egy téveszmét. Hitlernek nem a Mein Kampf-ban megfogalmazott német élettér miatt kellett ez a terület (ürügynek jó, de az ideológia miatt nem érné meg egy ekkora háború).
A hely a nyersanyag miatt volt fontos.
Mai napig is kiemelkedő kőolaj-, földgáz- és kőszénlelőhelyről van szó.
Leltár
A 2. magyar hadsereg a következő létszámmal indult a frontra: 200.000 katona, 20.000 munkaszolgálatos, a parancsnok Jány Gusztáv vezérezredes volt. Később érkezett 40-50.000 tartalék is. A fegyverzet viszonylag korszerűtlen és hiányos volt, hiszen a trianoni békediktátum értelmében nem lehetett szó modern fegyvergyártásról, és a hadsereg létszáma is le volt korlátozva. A németek nem sok fegyvert adtak a hadjárathoz (normál hőmérsékleten sokkal precízebb puskáik voltak, mint a szovjeteknek, a Tigris tank a korban a világ legjobbja volt), pedig a kapott mennyiségnél jóval többet ígértek. Az őszi ütközetek alkalmával is sok embert vesztett a magyar haderő, kb. 26.000 főt.
A németek egyre inkább Sztálingrádra összpontosítottak, így az élelem- és a fegyverutánpótlás jelentős részét is odaszállították.
Amikor a pokol elszabadult
1943. január 12-én a vörös hadsereg is megindította támadását (-35 °C-ban), majd két nappal később
délebbre is, 120, illetve 50 km szélességben törték át a védelmet.
A németek az egyetlen tartalék seregüket sem vetették be, a kivezényelt magyarok számára viszont parancsba volt adva a visszavonulás tilalma.
A precíz német puskák gyakran befagytak, nem lehetett velük lőni (ilyenkor előny volt a pontatlanabb szovjet dobtáras gépfegyver, a "davaj gitár"). A katonák a szükségletet a gatyába végezték el, mert nem tudták felhúzni a nadrágot (ruhacsere persze nem volt, a fagyban meg nem lehet mosni). A tankba is befagyhatott az üzemanyag. Igaz, tank sem volt sok (10 Tigris és még néhány kisebb Panzerkampwagen, illetve magyar gyártású Zrínyi és Nimród harckocsik).

Január 16-án végül teljesen kettévált a hadsereg. 17-én végül Jány visszavonulást hirdetett.
Rengeteg volt a halott és a sebesült, mintha a pokol szabadult volna el, csak tűz helyett jéggel érkezett.
A kettészakadás miatt a III. haderő még tovább harcolt, de a parancsnok, Stomm Marcell altábornagy feloszlatta a sereget (ő maga fogságba került).
A szovjet gyűrűből talán 2000 ember jutott ki, ez a teljes hadsereg egy (!) százaléka.
Jány dühödten engedélyezte a tiszteknek a fegyvertelen katonáik felkoncolását, de ők se tették meg (Jány vissza is vonta a parancsot).
Jány sorsa
A szabadon és életben maradt katonákat visszavonták a Dnyepperig (március 5-én), majd április 6-tól hazahozták őket. Jány volt az utolsó, aki elhagyta a Szovjetuniót. (Őt Horthy leváltotta, 1947-ben a kommunisták háborús bűnösnek nyilvánították és kivégezték.)
130.000 katona maradt ott, ők vagy szovjet fogságba estek, vagy elestek, vagy megsebesültek. A sebesültek a -30 °C-os hideg miatt viszont legtöbbször halálra fagytak.
Ez volt 79 éve a doni vereség. Olvasóinknak
ajánljuk csatában harcoló katonák visszaemlékezéseit, mert náluk nem találunk
hitelesebeket, továbbá idősebb rokonok felkeresése, megkérdezése is sok érdekes,
izgalmas történetet rejthet. Mert ebben a drámában ott a Don-kanyarban minden akkor
élő családnak volt része. Emlékezzünk a haza hőseire!
"Csendes
a Don,
Egy halk sírhalom,
És fázik a jéghideg földben a csont."
Kiemelt kép: Konstans grafika
A Don-kanyaról korábban írt cikkünket itt lehet elolvasni.
EZEKET IS AJÁNLJUK!
Piaristák fogtak össze a világban, hogy azon javíthassanak.
Szép tájak, rettegett szokások. Szakállas vezetők, 5 város. Tényleg, összesen 5 város. Az Országbemutató sorozat mai fókuszában a Csecsen Köztársaság.
Tetszett? Támogasd a diákújságírást megosztással vagy feliratkozással!