A keresztény iskolák pártfogója, aki szelíden tűrte élete főművének lerombolását

2022.08.25

Kalazanci Szent József, a Piarista Rend alapítója életében számos kihívással nézett szembe és a legnehezebb időkben sem vesztette el hitét. Portré.

Augusztus 25-én Kalazanci Szent Józsefre, eredeti nevén José de Calasanz Gastón-ra, a Kegyes Iskolák alapítójára emlékezik a világegyház. 1648-ban ezen a napon hunyt el az életét a szegény gyermekek nevelésének szentelő rendalapító Rómában, olyan pillanatban, amikor a piaristák nemcsak rendi, de kongregációi státuszukat is elvesztették. 

1557. szeptember 11-én született Spanyolországban, Peralta de la Sal faluban, mai nevén Peralta de Calasanz. Családja a nemességhez tartozott, de sosem bővelkedtek pénzben. 7 testvére mellett a legkisebb volt, gyermekkorában Estadillában, trinitárius iskolában tanult. Valószínűleg keresztény nevelésének következtében szánta magát a papságra, így 1571-től már a léridai egyetemen hallgatott jogot és filozófiát. Teológiai tanulmányokat is folytatott, Lérida mellett többek között Valenciában is. Családja nem támogatta papi pályáját, apja világi hivatást szeretett volna gyermekének, akivel 1580-ban egy évet ismét együttélt szülőfalujában Kalazanci anyjának és bátyjának tragikus halála miatt. 1583-ban - minden szülői kérés ellenére - az urgelli püspök pappá szentelte Kalazancit, ezzel megindult a keresztény szellemű népoktatás zászulóvivőjének papi pályája. 1592-től Rómában folytatta szolgálatait, miután több munkakörben is tevékenykedett saját, urgelli egyházmegyéjében. 

Európa első népiskolája

Rómában jelentős volt a szegénység. Kalazanci már ott eltöltött ideje kezdetekor is napi kapcsolatban állt az utcán élőkkel, akiknek gyakran osztott alamizsnát. Csatlakozott a jótékonysági kérdésekkel foglalkozó Arciconfraternia dei Santi Apostoli-ba (Szent Apostolok Testvérülete). 

Alamizsnaosztás közben eszmélt rá: szükséges lenne népiskolát nyitni az utcán élő gyermekek részére. 

Ekkortájt, 1597-ben ismert meg egy a környéken működő iskolát (inkább tanodaként kell elképzelni, nem volt teljesen szervezett az oktatás), amelyet Antonio Brandini plébános nyitott pár ével korábban. Ide nem gyermekek, hanem utcán élő testvérek járhattak ingyenes oktatásért némi templomi szolgálatért cserébe. 

Santa Dorotea in Trastevere

Jelentése: A Tiberisen túli Szent Dorottya. Így hívták azt a templomot, ahol Antonio Brandini iskolaszerű intézményét szervezgette. Kalazancius bekapcsolódott a munkába és felvetette, hogy csak szegény fiúkat vegyenek fel. 1597 végén vagy 1598 elején elindult hát nemcsak Róma, de az egész kontinens első népiskolája is. Kalazanci két munkatársat tudott meggyőzni, hogy segítsék, s az iskola szinte kizárólag adományokból működött. Brandini halálát követően Kalazanci életét teljes mértékben a "Kegyes Iskoláknak" szentelte. 

Nemcsak az alapokra tanították a szegény gyerekeket, bár arra is nagy igény volt. A latin, az olvasás és az írás egyaránt fontos tárgyak voltak. Kalazanci viszont a gyermekek számára felhasználható és értékes tudást kívánt átadni, így hamarosan már matematikát és szépírást is tanítottak. Az iskola a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektetett a hitbéli nevelésre is: fontos tanítási módszere volt az oratio continua, azaz a folyamatos imádság, melyet egymást váltó csoportokban végeztek az ifjak. 

A Kegyes Iskolák Rendje

Kalazancius közbenjárására 1617-ben V. Pál pápa önálló szerzetesi kongregációt hozott létre a Kegyes Iskolák Isten Anyjáról nevezett Páli Kongregációja néven, melyet XV. Gergely pápa 1621. november 8-án ünnepélyes fogadalmas szerzetesrenddé nyilvánított. Így született meg a piarista rend, amelynek Kalazancius által megfogalmazott konstitúcióit a pápa 1622. január 31-én fogadta el, majd április 22-én kinevezte őt a rend generálisává. 

A Kegyes Iskolák rendkívüli gyorsasággal terjedtek, először csak Itáliában, majd Közép-Európában is. 

1632. január 12-én VIII. Orbán pápa a rend tagjainak kérésére élethossziglan kinevezte a rend generálisának Kalazancit. 

Soha nem volt könnyű Kalazancinak. A rendnek számos ellensége akadt, akik több úton próbálták meg ellehetetleníteni a keresztény értékekre nevelést. 1642-ben egy rendtársa hamis feljelentést tett a generális Kalazanci ellen, akire hosszas meghurcolások vártak. Négy társával együtt a Szent Inkvizíció elé hurcolták. Az eretnekséget vizsgáló és kiirtó intézmény vizsgálatát követően 1643 január idusán felmentették Kalazancit generálisi tisztségéből. A rágalomhadjárat viszont folytatódott. 

1646 március 16-án X. Ince pápa a piarista rendet fogadalmak nélküli kongregációvá fokozta le és megtiltotta a novíciusok felvételét is. Ellehetetlenült a kispapok felvétele és taníttatása, de öröm az ürömben, hogy a a piaristák folytathatták a tanítást a már működő iskolákban. 

Jób 

Sok kortársa az ószövetségi Jób életével hozta összefüggésbe Kalazanciét. Jób istenfélő emberként élte életét, viszont egymást követő tragédiák érték: elvesztette egészségét, minden vagyonát és legféltettebb kincseit: gyermekeit is. Jób a legkilátástalanabb pillanatban sem fordult el az Istentől, meggyőződése volt, hogy ami vele történik - bár kegyetlen -, de Isten akarata. A leírásokból valóban megfigyelhető a hasonlóság. Kalazanci meghurcolva, tisztségétől és minden hírnevétől megfosztva, életének főművét, a piarista rendet elvesztve sem okolta a Teremtőt. Erőt merített és szelíden tűrte meghurcolását, gyakran emlegetve Jób szavait: "Az Úr adta, az Úr elvette, áldott legyen az Úr neve".

1648. augusztus 25-én halt meg Rómában. Másnap jelentős tömeg gyűlt össze ravatalánál, ahol a feljegyzések szerint több csodás gyógyulás is történt. Augusztus 27-én hajnalban rendtársai temették el a San Pantaleo-templomban. 

S ahogy szenvedéseinek végén az Úr hatalmas ajándékokkal áldotta meg Jóbot (7 fiú és 3 lánygyermeke született), úgy Kalazanci életműve is kivirágzott. 

Bár nem élhette meg, 1656-ban ismét kongregációvá minősítették a piaristákat, majd 1669-ben szerzetesrenddé nyilvánították. Kalazanci Szent Józsefet az Egyház tisztázta a vádak alól, 1748-ban boldoggá avatta, 1767-ben pedig a szentek közé sorolta. 1948 óta, XII. Piusz pápa rendelkezése értelmében, mint azt összes keresztény népiskola mennyei pártfogóját tisztelik.

EZEKET IS AJÁNLJUK!

Tetszett? Támogasd a diákújságírást megosztással vagy feliratkozással!