Így működött az irreguláris hadsereg, ami kulcsszereppel bírt Sopron Trianon utáni megtartásában

2023.01.23

Kik alkották, mivel harcoltak, hogyan küzdöttek? Terítéken a Rongyos Gárda működése és felépítése.

Az új M85-ös autóúton haladunk Győrt elhagyva. Szép vidéken járunk, a Kisalföld és az Alpokalja határán, azon belül is a Lővér-hegységet látni. Beérünk Sopronba, isszuk a jó kékfrankost, nézzük a tűztornyot, ellátogatunk a Fertő-tó csonka Magyarországon maradt nádasaihoz... És talán nem is gondolnánk, hogy hány ember bátor küzdelme kellett ahhoz, hogy ez a szép város és táj ma is Magyarország része lehessen.

Az ellenállás kibontakozása

1920. június 4-én, a versailles-i Nagy-Trianon palota tükörtermében aláírt békediktátum az Őrvidéket elcsatolta és végül Ausztriának adta. Sopron és környéke is beleesett az elcsatolt területekbe és mivel a háború után se volt békés a környék, 1919-ben el is kezdtek szerveződni kisebb-nagyobb alakulatok. 1921 augusztusában viszont megjelentek az Antant tisztjei, hogy megszervezzék a kitelepítést, hogy aztán osztrák csapatok vonulhassanak be Sopronba. 

Nem mellékesen megjegyezném, hogy az az Ausztria kapott területet, amelynek vezetése a háború fő kirobbantói között volt. 

Utólag elmondható, hogy nagy valószínűséggel a feszültségkeltés volt a cél, hogy ne egyesüljön újra az Osztrák-Magyar Monarchia.

Az antanttisztek megjelenésekor megerősödött az ellenállás. A vezetők Prónay Pál, Héjjas Iván, Friedrich István, Ostenburg Gyula és Urmánczy Nándor voltak, akik az I. világháborúban is tisztként szolgáltak, továbbá részt vettek Horthy Miklós nemzeti hadseregében. Önkénteseket toboroztak, akik főleg fiatal értelmiségiek közül kerültek ki. Héjjas Iván híres jelmondata volt, hogy "Csak addig van országod és lágy kenyered, amíg van fegyvered."

Hadsereg, de nem teljesen

'21 augusztus 29-én megindultak az osztrák csapatok Sopron felé, ahol már várták őket a magyar csapatok. Civilek mellett leszerelt katonák is szolgáltak a gárdában. Itt merül fel a kérdés: miért gárda és miért nem hadsereg? A békediktátum maximalizálta a hadsereg létszámát 35.000 főben (előtte csak a tisztikar nagyobb volt ennél a létszámnál), és nem lehetett használni semmi olyan célra, ami megakadályozná az elcsatolt területek megszállását. 

Az egységek is ennek a szabálykerülésnek megfelelőek voltak kialakítva: őrsök, szakaszok, csapatok és a sereg, vagyis a gárda. 

Láthatjuk, ezek inkább cserkészegységek, mint katonai alakulatok elnevezései.

Az egyenruha is ehhez hasonló volt. Nem volt hivatalosan egyenruha, de cserkészinget (ami szabásában hasonlít egy katonai ingre), gyapjú pulóvert, kabátot és búrkalapot viseltek. Igaz, a cserkészekkel ellentétben nem árvalányhajat, hanem címeres kalapjelvényt tűztek rá. A fegyverzet az I. világháborúban használt puskák közül került ki, ilyen volt például a német Mannlicher és Mauser puska, de előfordultak régebbi orosz modellek is. Géppuskákat (pl. német Schwarlose) és kézigránátokat is vetettek be, de nem helyben tárolták őket, hanem az ország közepén, Kecskeméten.

A fegyverek tehát nem voltak a legkorszerűbbek, ráadásul fentebb említettem, hogy a hivatalos hadsereg nem segíthetett, ahogy a kormány sem (bár titokban adtak támogatást). A harcmodort ennek megfelelően kellett alakítani. Először is ki kellett használni a hazai terepet, hiszen az osztrák csapatok azt kevésbé ismerték, aztán élni kellett a támogatásokkal. Vasutasok és cserkészek segítettek elsősorban. Az egészhez kellett még a magyar leleményesség is: 

ismert példa, hogy nem volt ágyú, de megtévesztésként üres fémhordókba puskával lőttek bele - ennek a módszernek volt akkora hangja, mint egy ágyúnak. 

A létszámmal kapcsolatban is folyamatos megtévesztést alkalmaztak, a parancsban mindig tízszer annyi ember hangzott el, mint amennyi a valós létszám.

A fent említett parancsnokok közt sem volt minden egységes: míg egyesek a királyt, mások a kormányzót és a kormányt támogatták. (IV. Károly ekkortájt akart másodszor is visszatérni a trónra.) Gömbös Gyula későbbi miniszterelnöknek kellett Horthy kérésére kibékítenie a nézeteltérésben levő vezetőket. Az egység teljes volt immár. A lakosságot németül és magyarul is tájékoztatták. 

A Rongyos Gárda működése

Szállásként tűzoltóságok, iskolák, elhagyott csendőr- és katonalaktanyák merültek fel és miután nem voltak rendes katonai járművek, biciklivel, gyalog, szekérrel, néhány személyautóval és busszal közlekedett a "gárda".

A csatákat a rohamisták kezdték meg karabéllyal. Az utánpótlást vonattal oldották meg, hiszen, mint említettem, Kecskeméten tárolták a fegyverek jó részét, főleg a komolyabbakat. A bádoghordóba lövés szintén hatékonynak bizonyult, gyakran futamította meg az osztrákokat. A tízszeresnek, százszorosnak hazudott hadsereg is elég jó visszatartó erő volt. Utánpótlásként szolgáltak az osztrákok által hátrahagyott fegyverek is.

Eredmények, sikerek

Mi lett az eredmény? Az Antant elrendelte Sopronban és a környékbeli falvakban a népszavazást. 

A referendum egyértelműen tanúsította: Sopron és környéke maradjon hivatalosan is magyar föld! 

Sőt, a Felvidéken is visszatért néhány kisebb falu, például Somoskőújfalu, hiszen ott is rendeztek népszavazást. A népszavazás után jó pár évtizeddel Sopron megkapta a Leghűségesebb Város (Civitas Fidelissima) címet. A rongyosgárdistáknak köszönettel adózik máig ez a terület, mely bátorság és lelemény útján maradhatott magyar. 

"Unokák a sírunk futják,
Ne köszönjék, ne is tudják,
Hogy Isten volt a generális,
Verte börtön is, halál is,
Őutána, vérbe-sárba
menetelt a Rongyos Gárda."
(Kárpátia: Rongyos Gárda)

Kiemelt kép: Konstans grafika

EZEKET IS AJÁNLJUK!

Tetszett? Támogasd a diákújságírást megosztással vagy feliratkozással!