Exkluzív interjú a Piarista Rend európai generálisi asszisztensével Magyarországról, fiatalságról, oktatásról, jövőről.

Carles Gil (46) a spanyolországi Barcelonában született. 21 évvel ezelőtt lépett be a piarista rendbe, majd 2014-ben szentelték pappá. A katalán provincia tagjaként volt tartományi asszisztens, az elmúlt időszakot pedig Dakarban (Nyugat-Afrikai Rendtartomány) töltötte tartományi asszisztensként. Pedro Aguado piarista rendfőnök 2015-ben a "Kilépő piarista rend" projekt koordinátorává nevezte ki. A generálisi asszisztenssel magyarországi látogatása alkalmából készítettünk angol nyelvű interjút, ennek fordítását közöljük most.

Pontosan mi az Ön feladata, mivel kell foglalkoznia a piarista rend különleges tanácsadójának?

Egy különleges feladatom van: tanácsokkal kell segítsem Pedro Aguado generális atyát. A választásunk rendszere is ilyen hibrid: amikor megválasztották harmadik alkalommal Aguado atyát a rend generálisává, ő tett javaslatot a tanácsadók személyére. 4 főből áll ez a testület, minket mind ő választott ki, majd megszavaztak minket. Van benne tehát választás is, de egy javaslaton alapszik. Az elkövetkező 6 évben én leszek a generálisi asszisztens, az első feladatom tehát tanácsokat adni neki, hogy jól tervezhessük a piarista rend globális jövőjét. Folyamatosan vannak kihívások, merülnek fel problémák, ezért ezekre reagálnunk, reflektálnunk kell, hogy mihamarabb megoldásaink is lehessenek.

Ezek mellett a feladatok mellett én vagyok a felelős az európai piaristákért is. Ezért is járom a piarista iskolákat, hiszen tulajdonképpen az a feladatom, hogy minél több diákkal, tanárral, atyával megismerkedjek, tudjam a neveiteket. Tegnap például a Kalazancius Mozgalom, a diákönkormányzat és a cserkészek képviselőivel találkoztunk, beszélgettünk. A feladatom tehát kvázi, hogy folyamatosan felmérjem az európai jelenlétünk állapotát és a piaristák hogylétét. Közösen pedig tudunk nagyobb távra is tervezni: a generálisi ciklus hat évét nagyobb sémák, gondolatok, vezérfonalak mentén tervezzük európai szempontból is.

Mindezek mellett több nemzetközi piarista közösségben is dolgozom.

Mik a tapasztalatai Magyarországon, illetve Vácon?

Egyelőre még nincsen sok tapasztalatom, megbeszéléseken vettem részt itt és Budapesten is. Mindezek mellett van pár megállapításom: Az első, hogy a magyar barátaim nagyon különlegesek, mert rendkívül nyitottak, kreatívak és egy hatalmas kultúrát képviselnek. Azt vettem észre, hogy az életemben a magyar származású barátaim tehát ilyen szempontból különlegesek, mindig is azok voltak. A második megállapításom, hogy Budapesten mindig nagyon vendégszerető emberekkel találkoztam, sokat dolgozunk együtt, ilyenkor mindig felismerem, hogy megvannak a lehetőségek a történelmi múlt irányában -  ez az iskola is olyan, mint egy régi vár, a falak vagy másfél méter vastagok - de megjelenik a modernitás is - mind a piaristák felszereltségében, mind a pedagógia megközelítésekben is. És ez nemcsak Budapestre, de az egész országra igaz. 

Ez az adottság, amely a történelem évszázadait és az innovációra való törekvést egybefogja, mindig megragadja a figyelmemet Magyarországon.

Milyennek látja az iskolát?

Ez az első vizitem itt, voltam Kecskeméten, előtte pedig egy Mosonmagyaróvár (küszködik vele, nevetés). Az iskola mindig több, mint az épület, az iskola a benne munkálkodó emberek. Ebből a szempontból pedig nagyon jókat tapasztaltam itt Vácon. A 10 perces megbeszélés egy óráig tartott veletek, a folyosókon nagy a zaj, mosolyogtok, az iskola vezetésének az elkötelezettsége is meglepett, például az, hogy az igazgató mennyi időt tölt itt az iskolában, hogy minden mozgásban legyen. Ezekhez hasonló apró tapasztalataim vannak, de ezek mindegyike elbűvölt és megnyugtatott.

Hogy látja az európai fiatal generáció helyzetét? Jelent még valamit a kereszténység a hétköznapokban?

Ez nem egy interjú, ez egy könyv megírásának terjedelmét jelenti, de amit el tudok mondani az az, hogy az európai ifjúságnak nagyon sok kihívással kell ma szembenéznie. Vannak látható jelek is, de például a koronavírus miatti lezárások rendkívüli rombolást jelentettek, sokaknál jelentkeznek mentális gondok, ezek pedig nem mindig észlelhetők azonnal. Ezekkel tisztában kell lennünk.

A kereszténység terén is van munkánk bőven: úgy vélem, újra fel kell fedezzük a kereszténységet. 

Európa nagyon nagy, más Spanyolországban, Svédországban vagy Magyarországon a helyzet, de mindenhol szükséges elmondanunk: a hit hasznos, a hit segít. Piarista szerzetes vagyok, keresztény, ezért elmondhatom, a hit olyan, mint egy szikla. Több ezer év, generációk sokaságának tapasztalata, amire fel tudjuk építeni az életünket. 

Ebben a felgyorsult, túlhajszolt világban az az érzésünk lehet, hogy semmi sem tart örökké, pedig vannak örök és igaz dolgok, melyek meg tudnak tartani minket.

 Ezt az üzenetet kell átadjuk a fiatalságnak, ehhez pedig meg kell találjuk a hangunkat. Meg kell nekik mutassuk, mennyi mindenben is tud segíteni a hit.

Miért lett szerzetes? Mi a motivációja a hivatásában?

Van egy nagyon szép szó: intelligencia. Ahhoz, hogy felismerjük a szó mögöttes tartalmát, mikroszkóp alá kell vegyük, közelebbről kell megvizsgáljuk. Mit látunk? "Intus legere" - ez azt jelenti, hogy "belül olvasni". Azt látjuk tehát, hogy az az intelligens, aki tud olvasni saját magában, a saját lelkében. Katalóniában jártam piarista iskolába, ahol megismertem egy rendkívüli piarista atyát, aki nagy hatással volt rám akkortájt, sajnos 2 évvel ezelőtt elhunyt koronavírusban. Egy igazi sztár volt, nagyon sokaknak segített, ahogy nekem is. Kérdéseim voltak a saját életemmel kapcsolatban és segített megtalálni a válaszokat.

Ügyvéd lettem, kezdett beindulni a karrierem, megvolt mindenem: pénz, jó kilátások, lakás, felvettek a doktori iskolába, de rájöttem három dologra: először is, az ima sokat jelentett nekem. Másodszor is: a nyaralásaimat mindig táborokhoz időzítettem. Képzeld el, egy ügyvéd, aki gyerekekkel foglalkozott nyaranta. Többen is kérdezték tőlem, hogy miért teszem ezt, nem értettek. Rájöttem, hogy azért, mert a gyerekek és a fiatalok fejlődése fontos a számomra. A harmadik felismerésem a közösségekkel kapcsolatos, mindig is szerettem ugyanis a Kalazancius Mozgalmat és az ehhez hasonló csoportokat, társaságokat. Felismertem a keresztény, vallásos élet három - számomra fontos - pillérét, így elhatároztam, hogy piarista papneveldébe megyek és szerzetes lettem.

Az utolsó kérdésem a piarista rend jövőbeli céljaival, terveivel kapcsolatos. Mik az elkövetkező ciklus legfontosabb prioritásai?

A mexikói választás után kijelöltük az utat: a 11 kulcs az élethez. Nem azt tesszük tehát, amit akarunk, hanem amit meghatároztunk, kijelöltünk magunknak februárban. Hat évünk van ezt megvalósítani, ezért is vannak megosztva a területeink - én például az oktatási és szociális akciócsoportban veszek részt. Mi lenne számunkra a siker? Az mindenképpen nagy eredmény lenne, ha a piarista szerzetesképzést fenntarthatóbbá tehetnénk, hiszen piaristának lenni jó, mi egy jó rend vagyunk. Miért ne lehetnél piarista?

Egy másik fontos terület Európában az oktatás területén a minőségi fejlődés, nem csak a mennyiségi. 

Új megközelítések, megoldások, pedagógia módszerek kellenek, hogy a gyermekek, a fiatalok teljes egészét tudjuk kibontakoztatni. 

Olyan kérdéseket kell feltennünk, hogy "Boldog vagy?", vagy, hogy "Mit jelent számodra a boldogság?". "Mi itt vagyunk és segítünk Neked." Nem csak az egyetemi felvételik számítanak, kulcskérdés, hogy a fiatalok tisztességesen és önállóan tudjanak helytállni az életükben. Afrikában és Ázsiában mennyiségi kérdések vannak. Ahhoz, hogy több iskolát építhessünk, több gyerekkel foglalkozhassunk több pénz kell, nagyobb források. Afrikai püspökök kopogtatnak nálunk rendszeresen, érdeklődnek, invitálnak minket, hogy építsünk iskolát, adnak területet is. A feladataink tehát kontinensekként változnak. 

#interjú

EZEKET IS AJÁNLJUK!