INTERJÚ - Hollik István kormányszóvívő

2019.01.10

Hollik István kormányszóvívő úrral, iskolánk egykori diákjával beszélgettünk karácsony alkalmából.

Ide járt gimnáziumba. Hogyan emlékszik vissza az itt eltöltött időszakra?

Nagyon jó emlékeim vannak a gimnáziumi éveimről. Sokat köszönhetek az iskolának, a tanároknak. Ráadásként az osztályunk is összetartó közösséggé vált az itt eltöltött 4 év alatt. Amikor tehetem a mai napig járok péntek esti öregdiák focira és utána benézek a Piar klubba is. Mindkettőt az osztálytársaim szervezik.

Ki volt a kedvenc tanára?

Mindegyik tanáromtól tanultam, de emberileg talán Endreffy Lórándot, Lóri bá'-t kedveltem leginkább. Erkölcsileg sziklaszilárd gondolkodása, jókedvvel, humorral és az élethez szükséges gyakorlatiassággal párosult.

Akkor még fiúgimnázium volt iskolánk. Mit gondol, ön szerint a koedukált, vagy a fiú/lány gimnáziumok a jobbak?

Nincs összehasonlítási alapom, de azt tudom, hogy a fiúiskolák jól működtek több évszázadon keresztül. Szerintem ma is van létjogosultságuk. Ezzel együtt örömmel látom, hogy a piaristák a koedukáció jelentette kihívásoknak meg tudtak felelni. Számomra mindig is a piarista szellemiség volt fontos, ez pedig független attól, hogy a gimnázium koedukált-e vagy sem.

Jó döntés volt, hogy ebben az iskolában tanult? Milyen morális pozitívumokat hozott az itt eltöltött idő?

Édesapám a budapesti Piarista Gimnáziumban tanult, más iskola szóba sem jött. Így tehát nem szabad döntés eredményeképpen kezdtem meg itt gimnáziumi tanulmányaimat. Ezt azonban egy cseppet sem bánom!

Három dolgot tudok említeni amit a piaristáktól tanultam és máig meghatározzák gondolkodásmódomat.

Kalazanci Szent József azért alapította meg a piarista rendet, hogy a szegény gyerekeket taníthassa. A Váci Piar ennek szellemében soha nem volt elitiskola.

A mi osztályunkba is sokféle hátterű, helyzetű gyerek járt. Nem buborékban nevelkedtünk. Volt egy képünk arról, milyen országban is élünk. A tanárok pedig mindenkihez ugyanúgy szóltak, ugyanúgy értékeltek. Nem volt kivétel. Ez a mentalitás fontos számomra politikusi munkámban is.

A második, hogy a Váci Piar az életre tanított( non scholae sed vitae discimus). Tanáraink kemények voltak, de nem ridegek. Szigorúan köveltek és igazságosan értékeltek. A Váci Piar soha nem "versenyistálló" volt, ahol egyedül mérhető teljesítmény hajszolása volt a cél. Sokkal inkább az, hogy mindenki megtalálja a helyét ebben a világban.

A harmadik talán a legfontosabb: világnézetileg semleges oktatás helyett, keresztény nevelést kaptunk. Bár a mai világban azt akarják elhitetni velünk, hogy minden relatív, minket mégis arra tanítottak, hogy jó és rossz között igenis van különbség és a szabad akaratot azért kaptuk a Jóistentől, hogy magunk dönthessünk a jó mellett. Ki-ki a maga területén, tanárként, orvosként vagy éppen a közéletben.

Volt kedvenc tantárgya? Humán, vagy reál érdeklődésű tanuló volt?

Egyértelműen humán beállítottságú voltam. Mindig csodáltam azokat az osztálytársaimat, akik izgalomba jöttek a kovalens kötés vagy éppen a másodfokú egyenlet hallatán 😊 Engem mindig is az ember és az emberi cselekvés mozgatórugói érdekeltek, erről a legtöbbet a történelem és az irodalom órán halhattunk.

Milyen volt diákként a karácsonyi készülődés, és milyen felelős beosztású, családos emberként ugyanez?

Bár Jézus születésének üzenete ugyanaz, mégis mindig másként tekintünk rá. Nekem most az adventi várakozásban az a legnagyobb öröm, hogy a gyerekeinkkel együtt gyújthatjuk meg az adventi gyertyákat és minden este mesélhetek nekik az adventi kalendáriumból.


A világ érdekes. Kövesd a Konstans oldalát a Facebookon is!

Közzétette: Konstans – 2021. szeptember 1., szerda

Tetszett? Támogasd a diákújságírást megosztással vagy feliratkozással!