INTERJÚ - Hortoványi Judit tanárnő

2019.02.09

Laudetur Iesus Christus! Mesélne egy kicsit gyermekkoráról?

Nem volt túlságosan jó a gyerekkorom. Hatan voltunk testvérek, ami akkoriban elég ritka dolog volt. Kevés pénzünk volt, sok nehézséggel kellett szembenézni. A szüleim nehezen bírták a terheket, ezért sok feladat hárult rám is, mint a gyerekek között a legnagyobb lányra. Nagyon sokat szenvedtem ettől, mert túl sok felelősség szakadat a nyakamba túl fiatalon. De így visszanézve azt is látom, hogy rengeteg dolgot pont emiatt tanultam meg. Például sok bonyolult, nehezen kezelhető helyzetet kellett megoldanom a testvéreimmel kapcsolatban, így most nagyon jól meg tudom érteni a suliban a problémás gyerekeket is! Nem nagyon van olyan nehézség, amivel tanárként ne tudnék együtt érezni, vagy amitől megijednék. Ezt csak azért mondom, mert lehet, hogy most van valami nagyon rossz dolog az életetekben, ami igazán fontos dolgokra tanít meg titeket! Én a nehéz gyerekkorom nélkül nem lennék ilyen tanár és ilyen ember.

A másik dolog még a gyerekkorommal kapcsolatban, hogy rossz gyerek voltam, akivel sok baj volt a suliban, és ráadásul még közepes tanuló is. Meg is voltam győződve arról, hogy buta vagyok, és csak nagyon lassan, hosszú évek során jöttem rá, hogy valójában milyenek a képességeim, mi érdekel, és mi mindent tudok elérni, ha akarom. Szóval ne adjátok fel! Még sokkal több lehetőség rejtőzik bennetek, mint amit most láttok!

Hogy tudja elérni tanításában azt, hogy egyszerre közvetlen, de mégis tisztelet övezi?

Hát ez nagyon érdekes kérdés... Nem tudatosan építettem ki ezt a helyzetet, de megtisztelő, hogy így láttok engem. Tényleg megtisztelő, köszönöm! Azt hiszem ezzel kapcsolatban az a fontos, hogy a szeretet nem egyenlő az engedékenységgel. Szigorúnak kell néha lenni, mert az segíti a nyugalmat, figyelmet. Ugyanakkor mindig törekedtem arra is, hogy igazságos legyek, bár tudom, hogy ez nem mindig sikerül. De nagyon próbálkozom! És az egész semmit nem ér szeretet nélkül. A tisztelet talán ezekből fakad így együtt. A közvetlenség meg egyszerűen a természetem része. Annyira jó tanítani, és olyan nagyon szeretlek benneteket! Nagyon élvezem a veletek való együttlétet!

Miért pont a földrajz-rajz szak?

Szinte teljesen véletlen volt ez a választás, bár pontosan tudjuk, hogy valójában nincsenek véletlenek... Isten biztosan nagyon is jól tudta, hogy miért erre terelgetett, de én nem tudatosan választottam! Érettségi előtt néhány hónappal még mindig fogalmam sem volt róla, hogy mi is akarok lenni? Be kellett adni a továbbtanulásra jelentkező papírokat, rettenetesen törtem a fejem, hogy akkor velem mi legyen? Szüleim mindketten tanárok voltak, hát arra gondoltam, azt megpróbálhatnám én is. Rajzolni mindig is nagyon szerettem, az összes füzetem és tankönyvem tele volt firkálva, mint a Matyinak. Szóval a rajz így kézenfekvő választásnak tűnt, de mellé kellett még valami másik szak. Már említettem, hogy nem voltam biztos magamban, egyáltalán nem bíztam a képességeimben. Azért a földrajzot választottam a rajz mellé, mert az csak 2 éves tantárgy volt a gimiben, gondoltam ezt csak meg tudom tanulni valahogy a felvételire. Sikerült! :)

Mit gondol a földrajzról?

Annak ellenére, hogy szinte véletlenül sodródtam a földrajz irányába, azóta számtalanszor hálát adok érte, mert szerintem nagyon nagyon fontos tantárgy! Olyan sokszor szenvedtek attól, hogy fölösleges dolgokat kell a suliban tanulni, amire a valódi életben semmi szükségetek nem lesz. Szerintem a földrajz viszont pont egy olyan tantárgy, ami a mindennapi életről szól! Először is megmutatja, hogy a világ milyen csodálatos, és mennyi minden vár arra, hogy fölfedezzétek, megtapasztaljátok, megismerjétek! Másrészt a földrajz gondolkodni tanít. Egy csomó adatból, vagy a tényekből következtetéseket tudunk levonni, és értelmezni tudjuk mindazt, ami körülvesz minket. A természeti környezetet, a gazdaság működését, s társadalmi folyamatokat elemezzük, és így jobban megértjük, hogy mi történik körülöttünk. A földrajz az emberi élet helyszínéről, a minket körülvevő világról, a közvetlen és a tágabb környezetünk megismeréséről szól! Segít megérteni a világot. Hát ez nem egy szuper dolog???

Mi a véleménye? Inkább szigorúnak, vagy inkább engedékenynek kell lenni?

Szerintem meg kell találni valahogyan a helyes egyensúlyt. Mint már említettem, úgy gondolom, hogy egy tanárnál nagyon fontos a szigorúság, a határozottság is. De ha nincs mellette meleg szeretet, megértés, elfogadás, akkor semmit nem ér az egész. Picit olyan ez, mint egy kötéltánc, egy lépés szigor, egy lépés engedékenység, hogy le ne essek. Nincs előre megtervezett "adagolás", hanem mindig minden az adott helyzetektől, a gyerekektől függ. Az dönti el, hogy éppen akkor milyennek kell lenni, hogy kinek mire van szüksége a fejlődéshez. Néha szégyellem magam, hogy túl szigorú vagyok. Kiabálok, türelmetlen vagyok, igazságtalanul vagy megszégyenítő módon leszidok valakit. Ezért itt most bocsánatot is kérek tőletek. Máskor meg szégyellem magam, hogy túl engedékeny vagyok, eldumálom az órát, túl sok a sztorizás... Próbálom megtalálni a helyes egyensúlyt, hol sikerül, hol meg nem. (Különben az egyetemen, ahol leendő tanárokat tanítok, ez az egyik fontos dolog, amit próbálok átadni nekik, hogy hogyan is kell egyszerre szigorúnak, és mégis elfogadónak lenni a diákokkal)

Sok érdekes, vicces sztoriját mesélte el az órákon. Most tudna egyet mondani?

A vicces történetek általában valami tananyaghoz kapcsolódnak, vagy egy-egy helyzetről jutnak az eszembe. Soha nem tervezem meg előre, hanem ott és akkor jönnek spontán módon, mert úgy gondolom, hogy ezek majd segítenek megérteni egy-egy dolgot vagy anyagrészt. Most nem is tudok mit írni ide, de ígérem, hogy az órákon bepótoljuk!

Mit gondol a piarista diákokról?

Nagyon sok helyen tanítottam már, és sokszor tapasztalom, hogy mennyire szuperek a piarista diákok! Nagyon okosak, rengeteg jó adottságuk van, kiváló a közösség, amiben élnek, és sok sok felnőtt figyel rájuk, szereti őket! Lehetőségük van megerősödni a hitben, és gondolkodó, értelmes, rendezett felnőtté válni! Talán ezek a dolgok nektek természetesnek tűnnek, pedig egyáltalán nem így van. Pont ezért azt is gondolom, hogy a piarista diákoknak nagyon nagy a felelősségük a többi ember felé. Az a sok jó, és az a sokféle érték, amit az évek során magatokba szívtok, az felelősség is a többi ember felé, akiknek kevesebb jutott. Nektek kell majd az eszetekkel, szívetekkel, erőtökkel segíteni a gyengébbeket, a hátránnyal küzdőket, és nektek kell okosan megoldásokat keresni a társadalom problémáira. Néha aggódom, hogy nagyképűek és lenézők a piarista diákok másokkal szemben, akik mondjuk kevésbé műveltek, vagy más társadalmi csoportokhoz tartoznak. Remélem, kívánom, és azon dolgozom, hogy ez ne legyen így.

Szűkítsük a kört! Mi a véleménye a 8/a-ról?

És végül, de nem utolsó sorban a ti osztályotok! Én olyan nagyon szeretlek titeket! Ez az osztály tele van különleges, erős egyéniségekkel! Ritka kincs, hogy ennyiféle színes karakter, ennyire sokféle tehetség találkozzon össze egy csapatban. Azt hiszem pont ez okozza a nehézségeket is, mert így nehezebben működtök együtt, közösségként. De ne adjátok fel! Figyeljetek egymásra, és fogjatok össze. Főleg a hangosabb, talpraesett, központi figurák dolga odafigyelni azokra is, akik csöndesebben, talán inkább a háttérből, de hihetetlenül értékes részei az osztálynak. Én hálás vagyok, hogy megismerhettelek titeket, és köszönöm a közös munkát! Külön öröm a veletek való találkozásokban az őszinteség. Azt hiszem ez a legfontosabb alap, amire építkezni lehet. 

A világ érdekes. Kövesd a Konstans oldalát a Facebookon is!

Közzétette: Konstans – 2021. szeptember 1., szerda

Tetszett? Támogasd a diákújságírást megosztással vagy feliratkozással!