"Sokaknak csak öregdiákként körvonalazódik, mi az a csoda, amit piarnak hívunk"

2021.12.22

Interjú Hujbert Menyhérttel, szerzetesnek készülő öregdiákkal közösségekről, iskolai emlékekről. 

Visszanézve: miért érte meg a Piarista Gimnáziumot választani?

8 évig voltam piarista diák, kamaszkorom csodás éveinek a gimnázium a főhelyszíne. Nagyon szerettem itt tanulni, sokat köszönhetek az iskolának, nehéz lenne összegyűjteni mindent. A tanárok alázatos munkája inspiráló volt számomra, rengeteg pedagógus tanított engem az évek alatt. 

Sok tanárt a mesteremnek tartok, többek között nekik is köszönhetem, hogy a piarista szerzetességet választottam.

Mi a két legjobb emléked a Piarból?

Nem egyszerű kiválasztani két emléket. Rengeteg van. Ha nagyon kell egy pietas és egy litterae élményt mondanék.

A tánc kultúráját velem az iskola szerettette meg az ún. kötelező délutáni táncórákkal még kilencedikes koromban. Számomra ott valami átfordult és rettenetesen megszerettem ezt a mozgástípust. Ez az ősélmény vezetett el ahhoz engem, hogy a piar partik táncos-imás estjeiben segédkezzek, mint szervező. Kedves emlékként maradnak meg ezek a zenés-táncos mulatságok, nagy öröm volt az énekekbe is bekapcsolódni a szentségimádások alatt.

Számtalan dolgot sajátítottam el a kiselőadásaimból, amiket tartottam. Összefüggő, komplex tudást kellett átadnom a többieknek. Kicsit egyfajta "kistanári" tapasztalatoknak tartom ezeket, nagy előkészülettel szerettem felkészülni rájuk, ehhez külön öröm volt elolvasni az adott olvasmányokat és bemutatni azokat az osztálytársaimnak.

Milyenek voltak a közösségek a Piaron belül?

Nem tudok általánosítani. Minden iskolai közösséget maguk a diákok határoznak meg. Emiatt többek között testvéri légkör, mérgező kapcsolatok, figyelmesség, klikkesedés, türelmesség, csendes gyűlölködés, derű, nihilizmus, cinizmus, tudásszomj, vidámság, bárgyúság és humor jellemezte a váci közösségeimet, ahol megfordultam. Néhány oldala ez csak a (piarista) diákságnak, szerintem ilyenek a közösségeink. Félreértés ne essék, nagyon szerettem az iskola közösségeinket, csupán létezik egy olyan oldal is, amit nem szeretünk megnevezni.

Elsősorban az osztálytársaimért (2019a) vagyok hálás, egytől egyig mindenkinek. Nyolcadik után rengetegen mentek el az osztályunkból, így kilencedikre szinte új közösségként indultunk újra. Hálásan tekintek vissza az ezt követő négy évre, remek közösséget alkottunk. Ki merem jelenteni, hogy a legjámborabb osztály voltunk abban az időben, főként kártyával, beszélgetésekkel és focival töltöttük az időt.

Meglehetősen sok közösségben benne voltam, nehéz kiemelni bármelyiket is, de talán a filozófiaszakkört és a liturgia köré szerveződő társulásokat említeném. Szerettem a diákönkormányzat és a piarista ifjúsági találkozók világát is, más piarista diákokat remek dolog megismerni!

Nagyon sok diákkal kerültem kapcsolatba az évek során. Ez annak is köszönhető, hogy négy testvérem is az iskolába járt, nagyobb vagy kisebb testvérem kapcsán is ismertem embereket. Az évfolyamtársaimmal több közös órám is volt, illetve szerettem leszólítani a diáktársaimat a folyosón. A váci diákok kedves csevegésre mindig nyitottak, ez nagyon jellemzi az iskolánkat.

Mesélnél nekünk a leendő foglalkozásodról, tanulmányaidról?

Piarista szerzetesnövendék vagyok, jelenleg teológiát tanulok a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. Bölcsész tanárnak is készülök, magyart mindenképpen tanítanék a jövőben.

Mit kaptál a piarista közegtől, amit máshol talán nem kaphattál volna?

A Laudetour, maga a túrakultúránk. Nem sok iskola mondhatja el magáról, hogy a diákjai eltekertek Rómába vagy más helyekre. Nagyon szerettem Kalász, Juhász és Király tanár urakkal túrázni. Az önfegyelemre és a kitartásra is tanítottak ezek az utak, természetesen amellett, hogy életre szóló élmények és emlékek születtek belőlük.

A megfogalmazhatatlant pedig úgyse tudom szavakkal pontosan leírni. 

Azt az élményt, amikor visszatérek az épületbe és megcsap az iskola illata, a piar hangulata, illetve a stílus és minden egyéb apróság, ami évekig ott volt velem, és segített abban, hogy teljes ember legyek. 

Sokaknak már csak öregdiákként körvonalazódik, hogy mi is volt ez a csoda, amit Piarista Gimnáziumnak hívunk. 

EZEKET IS AJÁNLJUK!

Tetszett? Támogasd a diákújságírást megosztással vagy feliratkozással!