INTERJÚ - Juhász Gábor tanár úr

2018.12.04

Laudetur Jesus Christus! Mesélne egy kicsit a gyermekkoráról?

Lassan a '80-as évek olyan messzinek tűnnek, hogy már nemcsak, hogy nem emlékszem rá, hanem azt is megkérdőjelezem, voltak-e egyáltalán és én voltam-e benne. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy milyen öreg vagyok, hanem, hogy mennyit változott a világ. Emlékszem, mekkora élmény volt, amikor színes tévénk lett. Ma már persze megmosolygom magam, hogy ilyesmiért lelkesedtem, mintha ma a legújabb telefon, vagy tablet, vagy akármi hozna lázba. Viszont örültem, hogy volt kecskénk. Nagyszüleim régen teheneket és lovakat is tartottak, ennyi maradt belőle az én gyermekkoromra. Voltak szarv nélküliek és csüngősök (ami egy puha kis kinövés az állat nyakán). És persze voltak disznóink is. Ha megvakartam az orrát némelyiknek, elkezdett nevetni (!) és lefeküdt. Szépen lassan elnehezedett a lába és elvetette magát. Gyerekként leginkább a barátokkal való fociért lelkesedtem. Ez talán olyan dolog, ami még ma is vonzó tud lenni. Különben meg iskolába jártam és tanultam. Hogy miért, azt nem firtattam, meg nem is voltak határozott elképzeléseim. Valamire csak jó lesz.

Miért választotta a történelemtanári pályát?

Miután a földtől szépen lassan elidegenítették az embert, sajnos engem is (többek között a kommunisták), hiába nőttem fel olyan közegben, ahol a munka az állattenyésztést és a földművelést jelentette, a tanulás határozta meg a pályaválasztásomat. Adta magát, hogy tanár legyek, még ha nem is akartam az lenni. Ott kezdődött, hogy középiskolában megszerettem a történelmet, amiben szerepe volt a tanáromnak, Gyombolai Gyulának is. Nem azért, mert olyan színes órái lettek volna, inkább a személyiségében volt valami, amit már nem is tudok igazán pontosan meghatározni: szigorúság, humor, érdekesen tudott nézni, ha valaki nem a legjobb válaszokat adta. Mindez - és az, hogy bármikor bármit kérdezhetett - motiválólag hatott rám. Az osztályban többen is voltunk, akik szerettük a történelmet, miatta-e vagy sem, mindegy is, egymást erősítettük ebben.

Persze ez nem jelenti azt, hogy tudtuk is volna. Számos diákom volt és van, akik akkori énemhez képest sokkal jobban tudják a történelmet. Mivel szerettem a történelmet, ezért történelem szakra mentem. Ha már ott voltam, akkor elvégeztem a tanári tanegységeket is. És szinte észrevétlenül tanár lett belőlem, pedig nem is akartam.

Mióta tanít iskolánkban? Tanított máshol is?

Miután befejeztem az egyetemet rögtön visszajöttem az iskolába érdeklődni a lehetőségekről. Akkor éppen bővülőben volt az iskola, különösebben pályáznom sem kellett, szinte automatikusan vettek fel tanárnak. Máshol - a tanítási gyakorlatot leszámítva - nem tanítottam, ez a 17. tanévem itt a Piarista Gimnáziumban.

Melyik korszak a kedvence, melyiket tanítja legszívesebben?

Minden korszaknak megvan a maga szépsége, ezért nem is nagyon köteleztem el magam egyik, vagy másik időszak mellett. Leginkább az Isten felé forduló ember érdekel a történelemben, őt pedig megtaláljuk minden korszakban. Érdekes a népi vallásosság is, de a vezetők példája, a művészek érzékenysége, amit inkább tanítunk. Hiába volt az ókor, a középkor, de még a kora újkor is alapvetően vallásilag meghatározott, nem biztos, hogy könnyebb tanítani, mert mi már modernek, posztmodernek vagyunk. Jobban értem a legújabb kort, mint a középkort, pedig bonyolultabb. A bonyolultság miatt kevésbé is látják át a diákok, de mivel érettségi felé közelednek, a koruk miatt mégis megvan erre a lehetőség. Szóval határozott választ a kérdésre - melyiket tanítom a legszívesebben - nem tudok adni.

"Minden korszaknak megvan a maga szépsége"

Mit ajánlana a történelemtanárnak készülőknek? Miért érdemes ezt a hivatást választani?

Nagyon egyszerű: keresse meg a történelemtanárát és beszélgessen vele. Van pár ismerős közhely a nehéz, de szép munkáról, ezeket nem akarom ismételgetni. Érdemes azt mérlegelni, hogy mi a fontosabb, a történelem, vagy a tanárság. Nekem a tanárság elsősorban nevelést, a személyiség formálását, értékrend átadását jelenti, amihez a történelem egy eszköz (kétségtelenül a tantárgyak közül az egyik legjobb), függetlenül attól, hogy szeretem magát a történelmet. És sokat kell olvasni.

Melyik a kedvenc osztálya? Lehet választani?

Lehet. Mindig az, amelyik kérdezi. Most a 8.a!

A világ érdekes. Kövesd a Konstans oldalát a Facebookon is!

Közzétette: Konstans – 2021. szeptember 1., szerda

Tetszett? Támogasd a diákújságírást megosztással vagy feliratkozással!