Interjú a váci Piarista Gimnázium igazgatójával a Konstanssal fennálló viszonyáról és a diákújságírás elmúlt váci éveiről.

Mi az első emléke, élménye a Konstanssal kapcsolatban?

A Konstans történetét mindig is nagyon izgalmasnak tartottam. Évekkel ezelőtt megjelent itt egy csapat, ami elkezdett diákújságot csinálni. Nem az első ilyen csapat volt ez, hiszen időnként jönnek ilyen érdeklődésű diákok, de ezek a próbálkozások általában az első egy-két lelkes év után abbamaradnak és kifulladnak. Ennek az újságnak már akkor megvolt a saját igényessége, érződött mögötte a munka.

Nagy értéknek tartom, hogy a Konstans mögött mindig is egy csapat, egy stáb állt: a végeredmény hátterében mindig is a közös munka és valamifajta intézményesülési szándék volt. 

Az intézményesülés nem rossz dolog, tulajdonképpen a túlélés legfontosabb alapja. Aztán idővel nyomtatás helyett a digitális térbe lépett át az újság. Ekkor kezdett látszódni, hogy ez már nem csak a saját osztályotoknak szól, egyre gyakrabban éreztük, hogy ki akarjátok törni az osztályújság korlátait. Látszódott, hogy mindezek mögött szervezett törekvés, stratégia áll, ami aztán a Konstanssá alakulás kampányában csúcsosodott ki. Már akkor is azt láttam, hogy profi munka zajlik, maga a névválasztás is kifejezetten jól sikerült és úgy éreztem, hogy az igényességből nemhogy nem vesztettetek, hanem folyamatosan tágult a horizontotok, az eszközhasználatotok, a műfajaitok is egyre szerteágaztak. Megjelentek a videós tartalmak és onnantól kezdve egy óriási szintet léptetek.

Olyannyira, hogy ez a kezdeti törekvés, hogy kidugjuk a fejünket az osztályon kívülre oda jutott, hogy kirúgtátok a falat. Ez már nem volt kérdés.

Hogy látja a Konstans elmúlt éveit?

Nagyon tetszett, hogy az iskola világából merítettetek. Az iskola világát sokszor felfedeztem a munkátokban és nem csak iskolai témáknál: II. Erzsébet halálának feldolgozásában is meg lehetett látni az iskolát, hiszen interjút készítetek, kommunikáltok, koncepciótok van, ha valaki angolul válaszol, akkor angolul kérdeztek vissza - hát bakker, megtanultatok angolul és Manczurnak sem okoz gondot, hogy hipp-hopp váltson nyelveket.

Szép nagy teret talált magának az iskolában a Konstans. Az elmeneteletek révén egy óriási tér marad üresen, amibe talán a Konstans fiatalabb szerkesztői be tudnak majd lépni. Arra a csapatra, arra a szervezési logikára, ami a Konstanst működtette, nagy szüksége lenne az iskolának. Ezt a nagyon professzionális, igényes keretet csodáltam mindig a Konstansban.

A Konstans gyakorlatilag egy hírportál, ebből még bármi lehet. Ebből még lehet Origo-Index-Telex, ez benne van a pakliban. Nem tudom, terveztek-e ilyet...

Sztorinak nem lenne rossz. Tudna mesélni kicsit a korábbi diákújságírókról?

A Piár Médiáról tudok mesélni, amit egy egészen konkrét dolog hívott életre. A mai ++-rendszer előfutára volt a humán-reál sáv, aminek keretében a gyerekek szabadon választhattak tárgyakat. A rendszer bevezetésével egybeesett, hogy a gimnáziumunk a 25. újraalapítási évfordulóját ünnepelte, bennem merült fel, hogy korábbi diákok, tanárok, szerzetesek, akiknek érdekes a történetük, elmesélhetnék, milyenek voltak ezek az idők. Kézenfekvő volt, hogy egy 4 oldalas cikk vagy nagyinterjú valószínűleg kevésbé lenne érdekes, mint egy kis videós formátumú beszélgetés.

Ez a médiás csapat tehát ilyen jellegű projekteken dolgozott. Heti egy óránk volt együtt, ami stábértekezlet volt, ahol mindenki a maga projektjét tervezte. Hálózatosan működtünk, az egyik projektben te voltál a főnök, a másikban pedig én a tied. Óriási munkakedvvel dolgoztunk, addig nem láttam hasonlót még sosem diákokban.

Ez az az iskola, amit én nagyon szeretnék a hétköznapjainkban látni: kiváló együttműködés, belső elköteleződés, hatalmas egyéni motiváció, közösségre találás, magas szintű kooperáció, elképesztő kreatív szellemű munka és gondolkodás.

A média világa tehát ki tudja a hozni a diákokból a legjobbat. Van hasonló terv az iskolában?

Kicsit most meg leszünk szédülve az iskolában, akkora tér marad. A gimnáziumban folyó értékes, nagyszerű munkát be kell mutatni. Két fontos kifejezés van ebben a világban: a PR és a marketing. Mind a kettő üzenetértékű: a marketing a piacra céloz, portékát ad el. Mi ilyen értelemben nem szeretnénk marketing tevékenységet folytatni, mi nem akarjuk eladni a piarista iskolát, se Kalazancit. Mi a Piárban a PR-ban utazunk: Tégy jót és beszélj róla!

Annyi nagyszerű dolog történik az iskolában, annyi kiváló ember, annyi szép találkozás, annyi értékes, fontos törekvés zajlik: ezt ne adjuk el, ezt csak meséljük el a világnak.

Kis-kis ablakokon tudunk belátni az iskolába: itt egy útifilm, itt egy túra, egy Christian Party - beszéljünk erről! Vezetőként én ezt a zászlót továbbra is lobogtatom, szorgalmazom, hogy egy Konstanshoz hasonló, de talán az intézményhez szorosabban kapcsolódó, mégis nagy autonómiájú szerkesztőcsapat fennmaradjon vagy alakuljon.  

Kiemelt kép: Ókovács Benedek/Konstans

#UniKornis

EZEKET IS AJÁNLJUK!