Schiffer András: "Miféle jogállamiságról beszélünk?"

2022.06.04

Interjú az LMP egykori frakcióvezetőjével, ügyvéddel, globalizációról, jogállamról, ideológiákról.

Hogyan határozná meg ma a saját politikai identitását?

Szuverenista baloldaliként tudom magamat meghatározni, akinek a gondolkodása alapvetően az ökopolitika, a globalizációkritika jelzőivel írható le.

Az LMP vezetője volt, így lehet, hogy gyakori az első kérdésem: miért hagyott fel a politizálással, miért hagyta el a hivatásos politikusi pályát?

Azért, mert eleve egy olyan szervezet élén voltam pro forma, ahol nekem vezetési eszközeim nem voltak, egy teljesen béna struktúra volt, ahol a nyilvánosság előtt én viszem el a balhét, viszont a szervezeti és pénzügyi eszközök nincsenek a kezemben. Akik beették magukat az LMP-be, azok valójában nem voltak érdekeltek a párt sikerében, mert veszélyeztette a pozícióikat. Másrészt, és ezt elmondtam a leköszönésemkor is, hogy elég nehéz egy harmadik erőt felnöveszteni úgy, hogy van egyfelől a NER-galaxis, ami el tudja mondani a saját narratíváját, van a Soros-network, ami a progresszív narratívát elég hatékonyan tudja tolni, de egy ökopolitikai-globalizációkritikus áramlat szellemi erőtere nem volt meg és ma sincs meg. Így viszont 

sok esetben olyan, mintha az ember vizet gereblyézne.

Mikor térne vissza?

Mindenáron nem akarok visszatérni, hogyha van csapat és van szellemi erőtér, akkor nem zárom ki a visszatérést, viszont nem tettem ígéretet erre.

Az LMP Magyarország zöld pártjaként indult, ez saját megnevezésük is volt. Hogyan látja a kormány, illetve az Európai Unió elmúlt években tett erőfeszítéseit, lépéseit a klímacélok megvalósítása érdekében?

A magyar kormánynak Magyarországon környezetpolitikája nincsen, az új kormányzati struktúra erre elég ékesen rá is világított, hiszen még a természetvédelmet és a környezetvédelmet szétválasztották. Orbán Viktor rusztikus, ha úgy tetszik, premodern felfogásába nem fér bele olyan, hogy ökológiai válság. Az Európai Unió részéről a klímaváltozás pedig vallássá, vagy inkább valláspótlékká vált.

Tehát több a beszéd, mint a cselekvés?

Arra gondolok, hogy az uniós politika is a globális nagytőke egyik elcsatornázási eszközévé vált ebben a kérdésben, a klímaváltozást elszakították az eredeti konfliktustól és egy toposszá merevítették. Nyilván, a nagy szennyező cégeknek, akik a történet mögött állnak, az a jó, ha az emberek tekintete a sztratoszférára mered és nem a környezetünkben okozott károkra.

Liberalizmus, konzervativizmus, jobboldal, baloldal: hogy látja, hogyan van jelen ez a két érvrendszer, eszme a jelenkorban? Hogyan viszonyulnak ezek az ideológiák az eredeti ideológiai alapjaikhoz? Szöges ellentétben állnak, vagy azonos alapokon építkeznek?

Először is, szerintem a nagy ideológiai hagyományhármas, ami a felvilágosodás utáni állapotban alakult ki, tehát a konzervativizmus, liberalizmus, szocializmus, ezek nagyon nemes hagyományok, mindegyikük valahogyan tovább él a posztmodern, 21. századi politikában is. Mindazonáltal, ezeket számonkérni nem lehet és hiábavaló is, hiszen a konzervatív, liberális és szocialista valóságmagyarázatok egyszerűen kicsorbulnak a 21. század valóságán. Azt látom, hogy a 21. században van egy populista-jobboldali, egy technokrata-progresszív jobboldali ideológia és van egy globalizációkritikus-ökopolitikai áramlat, ami tulajdonképpen a rendszerkritika. A bal-, jobboldal az én olvasatomban nem feltétlenül ideológiát ír le, hanem egy pozíciót, hogy a kapitalizmusban a tőke-munka, illetve a tőke-természet ellentétpáron belül ki hol áll. 

Nagyon leegyszerűsítve: akar-e a tőke saját logikájával szemben szociális-ökológiai korlátot vagy pedig abban hisz, hogy minél szabadabban mocorog a tőke, annál inkább föl fog virágozni minden és mindenki.

 A változás az ezredforduló után legfeljebb annyi, hogy ezt a bal-jobb tengelyt keresztülmetszi egyrészt egy globális-lokális tengely, és pont az elmúlt két év, a pandémiás, lezárásos időszak mutatta meg rendesen, hogy ebben mátrixban ezt a koordinátarendszert még átmetszi egy modernitáshívő-modernitáskritikus ellentétpár is.

Ha már szóba jött az elmúlt két év, beszéljünk is róla. A járvány és a háború a jogrendszert is régóta nem látott kihívások elé állította. Jelenleg is rendkívüli jogrend van, hogy látja, mennyire sikerült fenntartani a jogállamiságot, amit Schiffer András ideálisnak tart?

Magyarországon a jogállamisági problémák jóval korábban kezdődtek, mint a pandémia. Magamat is unom, épp elégszer beszéltem már erről az elmúlt 12 évben. Ennél viszont sokkal súlyosabb, ami az elmúlt két évben történt Európában szinte mindenhol. Gyakorlatilagösszeomlott a jogállam. 

Amikor bárkit, bármikor be lehet zárni a házába, amikor egy másik ország állampolgárainak, az oroszokra gondolok, tulajdonát pillanatok alatt le lehet foglalni, amikor Kanadában azt mondja a miniszterelnök, hogy aki a tiltakozó kamionosoknak utal pénzt, azoknak a bankszámláját zárolják, akkor milyen jogállamiságról beszélünk?

 Az a furcsa helyzet, hogy miközben Magyarországon 2010 óta folyamatosan vannak jogállamisági problémák, a pandémia két éve alatt Orbán rendszere még egészen liberálisnak is tűnhetett a nyugat-európai vagy észak-amerikai megoldásokhoz képest. Az egyik bukott olasz miniszterelnök egyenesen a választójog megvonásával fenyegette azokat, akik nem hajlandók magukat beoltatni, hát, milyen jogállamról beszélünk?

Említette az orosz-ukrán háború kapcsán az orosz nemzetiségű állampolgárok vagyonának zárolását, ehhez kapcsolódik a kibontakozóban lévő adok-kapok is, ami most a két fél között kialakulóban van és elsősorban a sportban, a kultúrában jelenik meg: megbélyegeznek, adott esetben kitiltanak sportolókat, versenyzőket a világ számos pontjáról, versenyéről orosz nemzetiségük miatt.

Ez elmebaj. 

A ruszofóbia is a rasszizmus megnyilvánulásai közé tartozik.

Mit lehet ezzel kezdeni?

Bízni abban, hogy a világ előbb vagy utóbb visszatér a józan ész talajára, bár azért látszik, hogy elég nagy erők mozdultak meg annak érdekében, hogy ez ne történjen meg, vagy minél később történhessen meg. Csak nehogy ezért túl nagy árat fizessen az emberiség.

Ez a cikk politikai témájú. A Konstans oldalát szigorú irányelvek szerint szerkesztjük, törekedünk a pártpolitikai függetlenségre. A politikára vonatkozó alapvetéseinket itt olvashatod el

EZEKET IS AJÁNLJUK!

Nem kérdés, hogy hol az igazság: Böjte Csaba atya az elmúlt évtizedekben a Kárpát-medence, talán az egész kontinens egyik leghitelesebb emberévé vált. Nem Facebook-posztokkal, nem sírással, panaszkodással és másokra mutogatással, hanem alázatos, szeretetteljes, odaadó munkával.

Tetszett? Támogasd a diákújságírást megosztással vagy feliratkozással!