Weiner Sennyey Tibor: "Az írás egy szakma, csak egy kicsiny része művészet"

Weiner Sennyey Tibor napjaink írója, költője, a DRÓT folyóirat főszerkesztője. Irodalmi tevékenysége mellett otthonában, a szentendrei Kada csúcs közelében méhészkedik, kertészkedik. Őt kérdezzük a költészetben betöltött szerepéről, buddhizmusról és egyebekről.

Konstans: Kedves Tibor! Nagypapámtól sokat hallok Rólad, mind a személyiségedről, mind pedig a költői-írói pályádról. Ami Benneteket összeköt, azt hiszem, a múlt, a zsidó felmenők, és persze a jelen.

WST: A Konstans-olvasók számára zárólejesen megjegyezném, hogy ezt az interjút Sára készíti, akinek a nagypapája Béla bácsi (Molnár Béla), aki csodálatos nagybőgős volt és most töltötte be a nyolcvanadik évét. Amikor hét évvel ezelőtt Szentendrére, a Kada-csúcsra költöztünk, az első napon az első ember, akit megismertem Béla bácsi volt. Rögtön megtisztelt bizalmával és barátságával, s azóta is nagyon jóban vagyunk. Igazán szerencsés az az ember, akinek vannak idősebb barátai is, én negyven éves vagyok, Béla bácsi pedig pont kétszer annyi, de legalább háromszor annyi élettapasztalattal.

Tisztelnünk és szeretnünk kell az idősebb generációkat, mert sokat lehet tőlük tanulni, sikereikből, igazságukból és tévedéseikből is, remélve, hogy egyszer majd mi is hasonlóan támogathatjuk a fiatalabbakat. Minket sokminden összeköt Béla bácsival, de azt hiszem leginkább az, hogy mindketten szeretünk élni és szeretjük az embereket.

K: Mesélj kicsit: honnan származol, honnan indultál neki a nagybetűs Életnek?

WST: Ahogy a nevem is mutatja, számomra az anyai és az apai ág is fontos volt. Édesanyám, Sennyey Márta, egy ősi magyar család leszármazottja volt, a Sennyeyek bárók voltak, több kastélyuk, nagy birtokaik voltak, ahol gazdálkodtak, részt vettek a magyar történelemben. Volt kösztük harcos, gazdálkodó, pap, utazó és politikus is, például Sennyey Pál, aki Deák Ferencék mellett vett részt a Kiegyezésben. Nézzetek csak utána, hogy az mit is jelentett a magyar történelemben. Körübelül olyasmit, mint az Európai Uniós tagság manapság, prosperitást és fejlődési lehetőséget hozott.

A családom másik ága, édesapám révén, a Weiner, ami egy régi, pesti zsidó család volt. Szorgalmas emberek, akik mindig a tudásukkal igyekeztek boldogulni. A második világháború során a nácik Weiner nagyapámat az auschwitzi koncentrációs táborban ölték meg származása miatt, mint nagyon sok ártatlan zsidó embert, míg Sennyey nagyapámat hosszas orosz hadifogság után hazatérve semmizték ki a kommunisták. Ebből kellett felállnia mindkét családnak, mint oly sokan másoknak is, s ez az, amit a mai fiatalabb generációk már csak nehezen értenek meg.

Amikor a történelmet tanuljátok, ne felejtsétek el, hogy a számok mögött mindig ember voltak, a halottak és a sebesülteknek ugyanolyan emberek voltak, mint ti. Ha ezt megértitek, akkor az is világos lesz, hogy miért nem szabadna, hogy háborúk dúljanak a világban, hogy gyűlölködés legyen. Törekednünk kell a békére, nem csak a nagyvilágban, hanem saját életünkben is, mert minden mindennel kölcsönhatásban van.

K: Ha meg kéne fogalmaznod "ars poeticádat", mi lenne az?

WST: A természettel való kapcsolat folyamatos újragondolása. :)

K: Rólad olvasva egyértelműen sokat lehet hallani a Hamvas-életműről. Miért tartod fontosnak, hogy megismerjük Őt? Gondolod, hogy a 21. századi fiataloknak is érthető?

WST: Hamvas Béla ezerarcú és egyszerű élete és műve című esszé-kötetem a tizenharmadik megjelent könyvem volt és amikor ezt az interjút készítjük, akkor dolgozunk a harmadik kiadásán. Ebben a könyvben megpróbáltam közelebb hozni Hamvas világát a szélesebb közönséghez, illetve egyfajta "olvasónaplót" is írtam, amellett, hogy igyekeztem életét és életművét bemutatni, külön kitérni filológiai problémákra, egy-egy érdekesebb életrajzi elemre.

Megmutatni, hogy egy nagy művész-író-ember esetében mennyire összeforr élet és mű. Hogy nem elég nagy művésznek lenni, jó embernek is kell lenni, különösen a kritikus helyzetekben, mint amilyen egy világháború vagy egy házasság hétköznapjai, ami egyáltalán nem könnyű.

Egyébként az én Hamvas-olvasatom is csak egy olvasat, örülök, hogy népszerű, de a legjobban teszi mindenki, ha saját maga is olvas, gondolkozik, utánamegy. Egyébként írtam sok más könyvet is, verseket is, novellákat is, a legújabb könyvem Weöres Sándorról szól.

K: Hogyan látod a mai magyar irodalmat? Mi az, ami kiemelendően jó, és mi az, ami szerinted hiányzik belőle?

WST: Ez egy nagyon nehéz és összetett kérdés, hiszen egyrészt érintett vagyok benne, másrészt nehéz úgy mondani bármit, hogy ne sértsek meg valakit. Máshogyan látom, mint a DRÓT szerkesztője és máshogyan, mint magam is író ember. Persze vannak átfedések. Mint szerkesztő úgy látom, hogy nagyon sokan azt gondolják, hogy tudnak verset írni, novellát, regényt, drámát, de valójában nem. Ez egy szakma, s csak egy kicsiny része a művészet. Ugyanolyan nehéz szakma, mint a méhészkedés. Mint szerző, úgy látom, hogy nagyon nehéz megjelenni független, szabad íróként, nehéz könyveket kiadni, még nehezebb, hogy ez a könyvkiadás a szerzőnek is megérje, ne csak a nyomdáknak és a könyvesboltoknak. Meg kell tanulni egyfajta self-marketinget, ha az ember meg akarja őrizni szabadságát, függetlenségét.

Egy mai magyar írónak meg kell tanulnia nem csak jól írni, hanem azt érdekesen előadni és önmagát remekül menedzselni.

Ez egy nagyon nehéz feladat, mert legalább három "szerep", legalább három ember munkája és nem is alkalmas rá mindenki. Lehet, hogy van valaki, aki jó író, de nem jó előadó, vagy remek előadó, de nem jó menedzser. Szerintem utóbbi kettő egyébként könyebben tanulható, mint az írás maga, mert az írás hivatás, különösen, ha az ember arra törekszik, hogy irodalmi értékkel bíró írásokat alkosson, tehát mondanivalójuk van, szépek és igazak, s amelyek ezért remélhetőleg kiállják a legnagyobb kritikus: az idő próbáját.

K: Hamvas Béla könyveiben a buddhizmus erőteljesen jelen van. Ha jól tudom, Te magad is buddhista vagy. Hogyan lettél buddhistává? Szerepet játszott ebben Hamvas? Mi a legfontosabb gondolata Buddhának szerinted?

WST: Igen, Hamvas Az ősök nagy csarnoka és a Scientia Sacra című könyveiben is írt a buddhizmusról, ahogy a kereszténységről, a zsidóságról, a védákról, a jógáról is. Az volt a koncepciója, hogy valamennyi nagy világvallás, spirituális út valójában egy nagy közös tudásból származik, amit Hagyománynak nevezett. Ezt leginkább egy bicikli kerekének a küllőin keresztül tudjátok a legkönnyebben elképzelni. Például az egyik küllő a kereszténység, a másik az iszlám, a harmadik a buddhizmus és így tovább. Ha kifelé mész a küllőkön, akkor távolodsz a többitől, míg ha befelé mész, akkor mindegyik küllő ugyanabba a középpontba, centrumba mutat: a tengelyre.

Ha valaki a vallásosságát, sprituális útját kifelé éli, másoknak mutogatja, dicsekszik vele, akkor éppen attól távolodik, ami a spiritualitás lényege: a középponttól.

Ha valaki befele figyel, gyakorol, imádkozik, meditál, akkor egyre több és jobb felismerése lesz. Aki jobban ismeri önmagát az jobban megismeri a világot, aki pedig jobban ismeri a világot és önmagát is, annak van esélye, hogy jobban megismerje Istent.

A buddhizmus persze nem foglalkozik kimondottan ilyesmivel, hogy Isten, mert Buddha arra koncentrált, hogy az ember megvilágosodjon, felébredjen. Sokat írtam erről a Magyar Buddha című esszékötetemben. Egyébként én nem vagyok buddhista. Zsidó-keresztény családból származom, római katolikusnak neveltek, csak éppen a buddhista vipassana meditációt gyakorlom, mert úgy érzem, hogy az számomra működik, hasznos. De szoktam jógázni is, imádkozni is, és hiszek Istenben, amit én az Örök Egynek hívok, a változatlannak a változóban, és Buddha alakja mellett nagyon fontos nekem Jézus Krisztus is, aki szerintem a legfontosabb üzenetek egyikét közvetítte az emberiség számára, s amit kétezer évvel később sem sikerült még elsajátítani: a felebaráti szeretet.

Buddha legfontosabb gondolata szerintem az, amit úgy hívunk, hogy Négy Nemes Igazság. Az első nemes igazság, hogy van szenvedés az életben, a második nemes igazság, hogy a szenvedést a vágyak okozzák, a harmadik nemes igazság, hogy van út, amelyen keresztül meg lehet szabadulni, a negyedik pedig az, hogy ez az út a Nemes Nyolcrétű Ösvény, vagyis a helyes szemlélet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes élet, a helyes törekvés, a helyes vizsgálódás, a helyes elmélyedés. De mi a helyes? Na, hát ezt kell megtanulunk az életben, ezért (is) meditálunk.

K: A DRÓT folyóirat főszerkesztője vagy. Mi a célotok, mit szeretnétek képviselni?

WST: A DRÓT egy nagy lehetőség a szabad beszédre, a szabad közlésre, de lehetőleg színvonalasan. A DRÓT "a szellem vezetéke" vagy egy nagyon jó barátom szerint "csalamádé". Nézzétek meg, s ha vannak értelmes gondolataitok, jó írásaiatok, kiváló verseitek, küldjetek nekünk a drotlap@gmail.com címre. Nem ígérem, hogy azonnal válaszolunk, de idővel mindenkire sor kerül, és ha tényleg egyedi, érdekes és jó, akkor közöljük.

K: Rátérnénk a magánéletedre. Szeretsz a természetben tevékenykedni: méhészkedés, paprikatermesztés és így tovább nem áll távol Tőled. Miért tartod fontosnak ezt a fajta elfoglaltságot?

WST: A kert és a méhek számomra folyamatos meditáció és koncetráció, állandó kapcsolat a természettel. Továbbá nagyon fontos, hogy a szellemi munka mellett fizikai munkát is végezzünk, ahogy ez fordítva is fontos lenne.

A kertészkedés és a méhészkedés segít megőrizni a normalitást ebben a nem normális világban.

Továbbá szerintem az ökológiai krízisre is válaszokat találhatunk, ha sikerül egy "Kert-Magyarországot" felépíteni, ha az ellátóláncokat lerövidítjük, ha a helyi termelést részesítjük előnyben, ha segítjük és támogatjuk egymást.

K: Kalandos úton ismerted meg feleségedet. Hogyan is történt ez?

WST: Egy évig leveleztünk, úgy, hogy ő egy idős hölgynek adta ki magát a levelekben, így végig magáztuk egymást, ami azóta is megmaradt. Később aztán találkoztunk és örültem, hogy csak hat évvel idősebb, nem hatvannal, de azt hiszem, ha annyival lett volna idősebb, akkor is vele élnék.

K: A jövőt senki nem látja. Mégis, mit szeretnél a jövőben?

WST: Azt, hogy művelt, okos, derűs emberekké váljon a ti generációtok, mert csak ilyenek lesznek képesek valamit kezdeni azzal a válsággal, ami már zajlik. Azt szeretném a jövőben, ha egy gyönyörű és boldog Magyarországon élnénk, ahol az emberek egymás barátai, akik megértették a jézusi felebaráti szeretet üzenetét. Azt szeretném, ha az emberek megértenék és gyakorolnák a Buddha tanítását, és megtalálnák, hogy mégis mi a helyes. Azt szeretném, ha ez a bolygó egy virágzó, szeretettel teli hely lenne, ahol az emberiség kifejlődhet olyan dolgokban, mint a művészetek, a kultúra és a tudományok. Aki minderre legyint, hogy milyen kis naív költőcske ez a Tibor, az már el is vesztette a derűjét, s nem érti a legfontosabb varázslatok egyikét, amit úgy hívunk, hogy imagináció. Egyáltalán nem mindegy, hogy mit "imaginálunk", képzelünk el a jövőben. Persze biztos, hogy nagyon sok minden máshogyan fog alakulni, mint ahogy elképzeltük, de muszáj, hogy legyen valamilyen jövőképünk. Az én jövőképem pozitív. Hiszek abban, hogy a mai fiatalok között, köztetek, már ott vannak kiváló tudósok, akik előtt nagy felfedezések állnak, fantasztikus orvosok, akik meg tudják majd gyógyítani a betegeket, csodálatos művészek, akik szépséget és bölcsességet hoznak a világba. És ott vannak köztetek a hétköznapok hősei is, anyukák és apukák, akik nem látszódnak ennyire, pedig a legtöbbet tehetik a jövőért, amikor boldog és okos gyermekeket nevelnek.

Kiemelt kép: Bielik István

#interjú

EZEKET IS AJÁNLJUK!