Jakus András: "Isten nagyon sokszor segít nekem"

2020.10.22

Diákinterjú-sorozatunk második része autószerelésről, közösségről, Istenről Jakus Andrással. 

Naponta mennyi idő telik a műhelyben?  Nem megy a tanulás kárára?

Naponta átlagosan 2 órát töltök a műhelyben, de nem mondanám, hogy nem tanulok: a műhelyben a szakmával, az autószereléssel kapcsolatosan fejlődöm. Komolyra fordítva a szót, valóban szokott időt elvenni, de közben az is igaz, hogy nekem jobban megy a tanulás, az összpontosítás, ha a műhelyből megyek fel házikat írni.

Autókat javítasz?

És újítok fel.

Hány autón dolgoztál eddig?

Őszintén szólva, eddig főleg motorokon dolgoztam, de egy ideje már komolyabb autókhoz is hozzányúlhatok. Eddig 30-35 autó javításában vettem részt, ez van, hogy csak egy kis segítséget jelentett. Ami viszont szokatlan, hogy egy német gyártmányú kistraktorral van most dolgom, ma délután is dolgozni fogok rajta.


Honnan az autószerelés?

Édesapám révén csöppentem bele az autók világába, aki szintén veteránautók felújításával és szereléssel foglalkozik. 6 évesen kezdtem bele a munkába, azóta ott töltöm az összes szabadidőmet. A nyarakat, a szünnapokat, de még néha a betegségeim időszakait is ott, a műhelyben töltöm.

Ha nem baj, eltérek egy kicsit az autóktól... 2 éve érkeztél ugyancsak 2 társaddal asztronautaként a mi kis "bolygónkra". Mi a titka annak, hogy ilyen könnyen beilleszkedtél?

A titok? Nyitottnak kell lenni. Mindenki felé. Azt mondom, hogy mindig meg lehet találni a közös hangot mindenkivel. A nézeteitek, a szokásaitok különbözhetnek, de a beszélgetések megmutatják, hogy mindenkivel lehet valamilyen hangon beszélni. Szerintem egy nagyon jó közösség, amit itt megismertem. Nem akarok nyálas lenni, de ez tényleg az eddigi legjobb osztályom.


Hogyan néz ki egy napod?

Mondok egy pénteket: az iskolában tanulok délutánonként, innen 6 óra körül érek haza. Lemegyek a műhelybe, utána pedig szerelek, és majd később lefekszem. Igen, aludni kell, mert ki kell pihennem magam szombatra, amikor reggel megyek le a műhelybe dolgozni... A lényeg, hogy 10 óra körül igyekszem lefeküdni azért.

"A nézeteitek, a szokásaitok különbözhetnek, de a beszélgetések megmutatják, hogy mindenkivel lehet valamilyen hangon beszélni."


Honnan a közösség iránti odaadásod?

Közösségi ember vagyok, amellett, hogy autórajongó is. A barátaim szerepét, hűségét nagyra becsülöm, és amikor hozzánk látogat akár az osztály, akár csak pár barát, a közös hangot itt is könnyedén megtaláljuk. Amikor tavaly ellátogatott hozzánk az osztály, bemutattam a műhelyt, az autókat, amiken dolgozok. Azt is nagy pozitívumként élem meg, amikor olyanokkal beszélgethetek, akiket kevésbé ismerek.

Piarista Gimnáziumba érkeztél a Karolina Iskolából. Sikerült már megtapasztalnod Isten jelenlétét?

A piaristaság családi hagyományunk, két nagyobb testvérem is itt végzett. Kiskorom óta ide vágytam, emlékszem, hogy mennyire tetszett, amikor hallottam, hogy van itt díszterem meg minden más.

Isten nagyon sokszor segít nekem. Ha szükségem volt a jelenlétére, erejére, mindig ott volt. Voltak nehezebb időszakok az életemben, akár család, akár tanulás terén. Legutóbb például a digitális oktatás idején éreztem kaotikus felbolydulást, de Isten segített: össze tudtam állítani egy napirendet, amit betartottam, helyreállt a lelki békém és újra tudtam fókuszálni a fontos dolgokra. Ezt a rendszerező segítséget is Istennek tulajdonítom.

"Ha szükségem volt a jelenlétére, erejére, mindig ott volt."

Utolsó kérdéskör, az első interjúban is ezt tettem fel Bencének, aktuális kérdésként: túl vagyunk egy hosszú digitális tanrenden, erről érdekelne a véleményed.

Mindennek van negatív és pozitív oldala is. A rossz egyértelműen a barátaim, a közösségem hiánya volt, de párhuzamosan több idő jutott a hobbimnak, ezáltal olyan felfedezéseket tehettem az autószerelés területén, amelyeket nem tudtam volna. Kihangsúlyozom viszont, hogy egy Messenger-beszélgetés nem olyan, mint egy személyes.

Mit gondolsz, hogyan alakul a járványhelyzet?

Bevallom, kicsit félek attól, hogy elkapom-e a vírust. Nem is feltétlenül magamat, hanem az idősebb rokonaimat, a nagyimat féltem. Valóban, én is hallom időnként a napi számokat, fájó, hogy ennyien elkapják a vírust és rosszabb esetben ez az életükbe is kerülhet. Nem látom én sem a jövőt, sajnos látok esélyt arra, hogy lesz még digitális oktatás. Nem tudom én sem hangsúlyozni: mindenkinek be kell tartania az előírásokat, szabályokat, mert ezzel védhetjük meg egymást. Csak ezzel. 


A diákinterjú sorozatunk első része Zahorecz Bencével alább olvasható.

EZEKET IS AJÁNLJUK!

A világ érdekes. Kövesd a Konstans oldalát a Facebookon is!

Közzétette: Konstans – 2021. szeptember 1., szerda

Tetszett? Támogasd a diákújságírást megosztással vagy feliratkozással!