Katona és egyezik a név, mégsem Mohácsnál vagyunk - interjú Tomori Pállal

2021.12.12

Az Öregdiák Interjúk második évadának visszatérő részében Tomori Pál volt beszélgetőtársunk.

Visszanézve: miért érte meg a Piarista Gimnáziumot választani?

A szüleimmel hozott közös döntést, hogy a Piart választottuk, később sok dolog igazolta. Először is, azt szeretném elmondani, hogy nagyon szerettem a Váci Piarba járni. Kollégistaként nekem második otthonom volt a kollégiumi közösség. Rengeteg élményt szereztem az ott lévő aktív iskolai élet miatt. Evezős túrák, kirándulások, bicikli túrák, külön foglalkozások, fakultációk mind remek programok voltak.

Egy serdülő diáknak, közel fiatal felnőttnek az ottani tanárok által létrehozott támogató légkör, személyes figyelem, iskolai szentmisék, szükség esetén korrepetálás, kollégiumi tanulószobák és napirend erősítő közeg ahhoz, hogy keresztény felnőtt férfivá váljon.

Mi a két legjobb emléked a Piarból?

Abból a 8 évből, amit ott töltöttem, az egyik legfontosabb élményem, hogy egy osztálykiránduláson szerettem bele a feleségembe, akivel most első kisbabánkat várjuk. 

A másik meghatározó élményem pedig egy nagy felismerés, amit utólag tudtam csak felfogni idősebb fejjel, hogy mennyire a diákok érdekeit tartotta szem előtt az akkori tanárok többsége. Én 5. osztályosként nagyon szófogadatlan, fegyelmezetlen gyerek voltam, sok beírásom is volt. Ezért behívatták az anyukámat, hogy a tanáraim és ő, eldöntsék, érdemes-e a Váci Piarban maradnom? És annak ellenére, hogy korábban szinte mindenben rászolgáltam a kicsapásra, mégis megkaptam az utolsó esélyt, hogy változhassak, és maradhassak. 

Nem mondtak le rólam.

Milyenek voltak a közösségek a Piaron belül?

Az egyik legnagyobb közösséget akkor a cserkészet adta. Aki közéjük tartozott, még egy komoly kapoccsal tudott az iskolához ragaszkodni, talán ők tartják meg legjobban ma az öregdiákokat. A másik intenzív fejlődésben lévő nagyobb közösség a Diákönkormányzat volt. Kreatív és folyamatosan munkálkodó csapatot alkottak, akik a diákok képviseletében komoly előre lepéseket tettek. A kollégiumi közösség, az énekkar, a színjátszó kör, a kelta Szarvas Törzs, a kézilabda csapat, a Piarista Ifjúsági Találkozók résztvevői és még sok más közösség volt, ami tovább erősítette a Piarhoz való tartozást és életre szóló élményekkel gazdagították a diákokat.

Mesélnél nekünk a foglalkozásodról?

Az NKE Honvédtisztképző Karán tanultam, a Ludovika zászlóaljnál honvédtisztjelölt voltam és vegyivédelmi specializáción végeztem. 

A vegyivédelem a tömegek megóvását tűzi ki céljául a tömegpusztító fegyverek ellen (biológiai, vegyi, nukleáris, radiológiai).

Jelenleg szakaszparancsnok vagyok Székesfehérváron a Magyar Honvédség 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóaljnál. A vírus első hullámai alatt fertőtlenítéseket végeztem a csoportommal országszerte közintézményekben, többek között a régi váci óvodámban is jártam ilyen módon. Amikor pedig a laktanyában kell feladatot ellátnom, kiképzéseket tartok, adminisztrációs munkát végzek és irányítom a szakaszom napi életét. A munkaidő 07:30-tól 16:00-ig tart, mint a legtöbb munkahelyen. A munkaidő után pedig legtöbbször állandó készenlétben vagyok, ha valami katasztrófa történik, kiértesítés után tudjam az embereket vezetni a területen.

Mit kaptál ettől az iskolától, amit máshol talán nem kaphattál volna?

Itt még rá mertek szólni és foglalkoztak azokkal a diákokkal akik hibákat követtek el vagy az elkallódás útjára léptek (pl.: cigizés, alkohol fogyasztás, kihívó ruházat, magamutogatás, stb.). Nem toleráltak olyan viselkedést, életvitelt, ami nem összeegyeztethető a keresztény értékekkel. 

Ez az iskola a diákjait, akik fiatal korukból fakadóan sebezhető és alakítható állapotukban vannak, megtartja a keresztény értékrend útján. Nekem erre volt szükségem és ezt meg is kaptam.

EZEKET IS AJÁNLJUK!

Tetszett? Támogasd a diákújságírást megosztással vagy feliratkozással!