Miért nem valósulhat meg az anarchia?

2020.06.07

"Még egy szakadatlan diktatúra is kisebb rossz, mint egy orvosolhatatlan anarchia"

Arnold J. Toynbee

A kérdést több féle hangsúllyal lehet kimondani, a cikkben az anarchia veszélyeire kívánunk időt szentelni.

Először is, meg kell ismerkednünk az anarchiával, mint irányzattal. Az anarchia kirívónak nem mondható a politikai ideológiák, eszmék közül. A célja az, hogy az állam, mint az országok vezetése eltűnjön és az emberek a "természetes közösségekben", kommunákban élve éljék életüket, mindenfajta korlátoltság és felelősség nélkül. Az anarchia a "nép" uralmát szeretné megvalósítani, viszont azt nem kívánja intézményesíteni. 

Azért kell bemutatnunk, hogy miért életképtelen szerencsére ez az ideológia, mert a napokban olyan felvételek láttak napvilágot az interneten, amelyek tanúsága szerint az Egyesült Államok bizonyos régiói az anarchia felé tartanak. 

Most, hogy az anarchia alapvető motívumait kiveséztük, járjuk körbe, hogy miért nem működőképes egy ilyen világ!

1.) Csak úgy működhetne, ha mindenhol anarchia van.

Gondoljunk bele: XY országban a nép úgy dönt, hogy fellázad a kormányzattal szemben, ezt viszont nem választás, forradalom útján teszi meg, hanem az állam legyőzése után nem szervezi meg magát. Az, hogy ez XY országot hogyan teszi tönkre, később még szóba kerül, de az adott országunknak nemcsak a belső gondokkal kellene megküzdenie. Ha anarchia van, akkor egyúttal egy nevetségesen egyszerű lehetőség is adódik az ország szomszédainak, hogy - bárminemű szerevezett védekezés hiányában - elfoglalják a káoszba süllyedt példaországunkat. Az ország katonasága ugyanis szintén az állam szerepétől függ, ha az pedig nem létezik, akkor katonaság sincsen. 

2.) Belső viszályok

Anarchia esetén nincs rendfenntartás, nincs állami felügyelet. A törvények, melyek alapján rendet lehet tartani egy országban, vagy össze lehet fogni egy társadalmat, hatályukat vesztik és mindenki azt csinálhat, amit akar. "Azt csinálhat, amit akar" - milyen jól hangzik, ez lenne az ideális... Nos, nem éppen. Vagy kivéve akkor ideális, ha az országodban van 3-4 millió ember, akinek minden vágya, hogy tovább dolgozzon szervezetten és görgesse az ország gazdaságát, amíg mindenki más "azt csinál, amit akar". (ha tudsz ilyen országról, szólj!) Viszont a realitások talaján maradva, az alábbi ágazatok roppannának össze minden értelemben: egészségügy (honnan lenne megfelelő ellátás és utánpótlás?), oktatás (miért kellene iskolába járni, ha nem büntetnek meg a hiányzásért?), kultúra (mer' az meg minek is?), adminisztrációs ügyek (ki adminisztrálna és ki akarna adminisztrálni?), rendfenntartás (hogyan lehetne szervezés nélkül?), gazdaság (ki termelne, árusítana és ki vásárolna, ha lehet szabadon lopni és rabolni?), turizmus (kinek lenne kedve ide utazni, vagy ki utazni bárhova is pénzért?), bíróságok (kit lehetne felelősségre vonni?), szociális ellátások (ki törődne az elesettekkel?), közlekedés (ki tartaná és tartatná be a KRESZ-t?), stb. Egy szóval: szinte minden. Be kell látnunk, hogyha nincsenek korlátok és ellensúlyok, képtelenség normális életet élni. Ahhoz, hogy szervezett és működőképes, biztonságos települések, országok létezhessenek, elengedhetetlen a szervezés és a munka. 

Az anarchia, ha rövidtávon megoldásnak is tűnik a sokszor idegesítően túlszervezett állami ügyek problémáira, nem képes hosszútávon biztonságot és fejlődést nyújtani senkinek. Az anarchia feltüzelői viszont könnyedén szerezhetnek meg mindent a hangzavarban, hiszen senki sem fogja tudni őket elszámoltatni, vagy felelősségre vonni. A demokrácia még mindig a legjobb módszer.  

EZEKET IS AJÁNLJUK!


TRIANON100

A világ érdekes. Kövesd a Konstans oldalát a Facebookon is!

Közzétette: Konstans – 2021. szeptember 1., szerda

Tetszett? Támogasd a diákújságírást megosztással vagy feliratkozással!