"A Piar megtanított szeretettel fordulni az emberekhez" - Komjáti Kincső

2021.03.11

Az Öregdiák Interjúk hetedik kiadásában Komjáti Kincső mesélt emlékeiről, élményeiről. 

Miért érte meg a Piarista Gimnáziumot választani? 

Az én esetemben nem volt nagy kérdés, hogy a piarba jöjjek. Anyukám itt dolgozik, a nővérem ide járt, csakúgy, mint előtte az unokatestvéreim és a dédszüleim is. 

Az előző iskolámban nem éreztem igazán magaménak az osztályközösséget, ezért lelkesen vártam, 

de 10 évesen ez elsősorban nem az én döntésem volt, nem is láttam át a "következményeit".

Melyik az a két élmény, emlék, melyre a legszívesebben emlékszel vissza az itt eltöltött évekből?

A legjobb élményem egyértelműen a szalagavatónk volt. A legtöbb osztálytársammal 8 éven keresztül töltöttem együtt a mindennapjaimat. Egy ilyen hosszú ismeretség úgy mélyíti el a kapcsolatot, mint semmi más. Együtt nőttünk fel, nem úgy tekintünk egymásra, mint barátokra vagy ismerősökre, lehet furcsán hangzik, de 

szinte testvérek vagyunk, annyira megszoktuk, megszerettük egymást.

 A szalagavatón tőlük vettem búcsút. Persze továbbra is szorosan tartjuk a kapcsolatot, de ez már egészen más, mint napi szinten együtt lenni. A búcsú szomorú, de számunkra az együtt töltött évek megünneplése volt.

A másik, legalább ennyire jó élményem a baszk cserediák program volt. Rendkívül érdekes volt megismerni a spanyol piarosokat, megtapasztalni miben különbözünk, miben hasonlítunk. Később pedig, mikor mi utaztunk hozzájuk, elképesztő helyekre látogattunk és átélhettük az igazi spanyol életérzést, mindezt az iskolai barátaink körében.

 Az iskola közösségeire hogyan emlékszel vissza?

Ahogy korábban is írtam, én 8 évet töltöttem ugyanabban az osztályban. Páran elmentek, páran jöttek időközben, de a közösség valahogy mégis egy maradt. Sokat formálódott, fejlődött, és a végére kialakult az a hangulat, amit leginkább úgy tudnék jellemezni, mintha otthon lennék. 

Azt hiszem az a tény, hogy minden reggel lelkesen mentem iskolába, mindent elmond.

Sokat gondolkoztam, hogy megemlítsem-e a cserkészetet a legjobb élményem kérdésnél. Sajnos nem tudok egy pillanatot kiemelni. A cserkészet annyi mindent adott nekem, nem csak a szép élményeket (bár azokat is, elsöprő mennyiségben), de rengeteg barátot, minőségin eltöltött időt, jellemet és mindenekelőtt egy olyan közösséget, ahol nem csak elfogadnak, nem csak szeretnek, hanem mindent megtesznek azért, hogy önmagam lehessek, és jól érezzem magam. Az életem legmeghatározóbb és legpozitívabb része a cserkészet.

Mit kaptál a Piarista Gimnáziumtól? Milyenek voltak a tanáraid?

A Piar nélkül valószínűleg sose lettem volna cserkész, ez már alapból mindent visz. De sok mást is kaptam itt: az osztályközösséget, a támogató tanáraimat, spenótos tésztát (ami nem hiába nagyon sok mindenki kedvence - a szerk.). Valamint, ami igazán kiemelkedő más iskolákkal szemben: megtanított arra, hogy szeretettel, elfogadással és türelemmel forduljak az emberek felé. Egy pozitív hozzáállást adott, amiért soha nem lehetek elég hálás.

EZEKET IS AJÁNLJUK!

A világ érdekes. Kövesd a Konstans oldalát a Facebookon is!

Közzétette: Konstans – 2021. szeptember 1., szerda

Tetszett? Támogasd a diákújságírást megosztással vagy feliratkozással!