"Megtartó erőt és fejlődést kaptam a hitemben a piartól"

2022.01.16

Bozi Benjaminnal beszélgettünk az Öregdiák Interjúk legújabb részében.

Visszanézve: miért érte meg a piarista gimnáziumot választani?

Furcsának tűnhet, de én nem választottam a piarista gimnáziumot. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy 10 éves koromban nem volt beleszólásom az iskoláztatásomba, így nem is volt kérdés, hogy a váci piarba fogok járni, pont úgy, mint előttem 6 bátyám. Amiért megérte ide járni, az első sorban az, hogy elmondhatatlanul jó tanáraim voltak azalatt a 8 év alatt, ameddig itt tanultam. Nem csupán szakmai szempontból, hanem mint emberek is példák voltak a számomra. 

Ha megkérdezik tőlem, hogy kikre tekintek példaként az életemben, akkor 4-5 tanárom máig azonnal az eszembe jut.

 Állandó és rendszeres alkalmat bizosított a számomra a hitem megélésére és megerősitésére.

Mi a két legjobb élményed, emléked a piarból?

A két élmény nincs rangsorolva, sőt az is lehet, hogy vannak jobb, emlékezetesebb emlékeim, de ez a kettő jutott először eszembe és mind a kettő elég meghatározó. Az első az, amikor Váradi Ágnes tanárnő színjátszójával Shakespeare Hamlet című drámáját adtuk elő, több alkalommal. Ezeken az előadásokon Claudiust, a nagybácsi-mostohaapát játszhattam, ami a mai napig nagyon meghatározó a számomra. A második nem egy konkrét élmény, mert többször is átélhettem. Ez az, amikor Veni Sancték, Te Deumok és Patrocíniumok alkalmával a váci székesegyház kórusán, Galbács Gabriella tanárnő énekkarával éneklünk és tesszük ünnepibbé, emelkedetebbé a szertartást.

Milyenek voltak a közösségek (osztály, cserkészet)?

Jók! Az osztályomra nagyon büszke vagyok, mert nagyon sok, jó képességű emberből lett összeválogatva és tőlük is sokat tanultam. Az hozzátartozik az igazsághoz, hogy ettől függetlenül nem mi voltunk a legösszetartóbb osztály, de ezzel nincs semmi baj, nekünk más téren voltak erősségeink. A cserkészettől nagyon sokat kaptam és nagyon sokat adhattam általa. Az biztos, hogy egy nagy megtartó erő a cserkészet és rengeteg csodálatos élményt kaphat az ember általa. A feleségem azt szokta mondani, hogy ha más miatt nem is, a cserkészcsapat miatt megéri a váci piarba küldeni a gyerekeket.

Mit kaptál ettől az iskolától, amit máshol talán nem kaphattál volna?

Megtartó erőt, és fejlődést a hitemben. Az érettségi után 2-3 évvel kezdett ez nagyon érződni az életemben, amikor realizáltam, hogy itt minden évben volt lelkigyakorlatunk és még ha kötelező is volt, én nagyon sokat kaptam ezektől. A gimnázium után először nem jutott eszembe lelkigyakorlatra menni, amikor pedig már volt rá igényem, nem volt mindig olyan egyszerű eljutni egyre (főleg az elmúlt pandémiás időszakokban). 

Én azon szerencsések közé tartotom, akik lelki értelemben sokat kaptak ebben az iskolában, hiszen nagyon sokan vannak, voltak és lesznek, akik a maréknyi hitüket is elvesztik a váci Piarban, vagy épp bármelyik másik vallásos iskolában. 

Végül mesélj, kérlek jelenlegi tanulmányaidról, terveidről.

Jelenleg a Debreceni Egyetem Zeneművészeti karán tanulok operaénekesnek. Érettségi után a budapesti Szent István konzervatóriumban tanultam előszőr oboán, majd énekkel folytattam tanulmányaimat és utána kerültem Debrecenbe. Idén tavasszal lesz MA diplomám.

EZEKET IS AJÁNLJUK!

Tetszett? Támogasd a diákújságírást megosztással vagy feliratkozással!