"Örökké piaros leszek, ez az iskola formált azzá, aki vagyok" - Kerti Anna 

2022.05.02

Kis kihagyás után visszatér az Öregdiák Interjúk sorozat, Kerti Annával beszélgettünk.

Egy éves a Konstans.
Olvass minket, segítsd a fennmaradásunk!

Visszanézve: miért érte meg a Piarista Gimnáziumot választani?

Ahogy az általában lenni szokott, nem én választottam a Piarista Gimnáziumot, hanem a szüleim. De kétségtelen, hogy megérte, elsősorban azért, mert egy olyan környezetbe kerültem, ahol nemcsak a szellemi, hanem a lelki fejlődésemre és jólétemre is komoly figyelmet fordítottak. Rengeteget tanultam itt a tanáraimtól, az osztálytársaimtól, de a Piarnak köszönhetem azt is, hogy azon az úton haladok, amin.

Olyan példák álltak előttem, akik meghatározzák azt, ahogy a világot látom magam körül, és olyan szoros barátságaim alakultak ki, amiket már semmi nem szakíthat szét.

Mi a két legjobb emléked a Piarból?

Nem emelnék ki két legjobb emléket. A Piar számomra egy hangulat, egy atmoszféra, amibe minden apró pillanat, legyen az jó vagy rossz, beletartozik. Ha belépek az épületbe, még mindig hallom beszélni a falakat. Egy-egy tárgy, egy épületrész, az udvar, az ebédlő vagy a padlás őrzik az emlékeimet.

Minden tanóra, osztálykirándulás, lelkigyakorlat hozzám tett valamit, és azóta is táplálkozom belőlük.

Milyenek voltak a közösségek a Piaron belül?

Minthogy az életünknek azokat az éveit töltöttök együtt, amelyekben az ember a legtöbbet változik, a közösségek is folyamatos változásban voltak, egy dolog volt mégis, ami sosem változott: mi együtt nőttünk fel, az életünk legmeghatározóbb éveit egymás mellett töltöttük el. Olyan életre szóló barátságokat kötöttem itt, amelyekért mindig hálás leszek. És hiába van olyan is, akit nem láttam évek óta, örökre az életem kitörölhetetlen része marad. Ottlik Géza szebben fogalmaz erről, mint én:

"De hát össze vagyunk kötözve, s még csak nem is úgy, mint a hegymászók vagy a szeretők, nem azzal a részünkkel, amelyiknek neve, honossága, lakcíme van, s tesz-vesz, szerepel, ugrál a világban, hanem igazában nagyobbik részünkkel vagyunk összekötözve, amelyik nézi mindezt. Tejsav vagy gyanta, valami kitermelődött izomlázból, sebekből, sárból, hóból, életünk gyalázatából és csodáiból; valami kenyérízű, ami nélkül most már nehéz volna meglenni."

(Iskola a határon)

Mesélnél nekünk a leendő foglalkozásodról, tanulmányaidról?

Most vagyok ötödéves az ELTE BTK magyar-latin tanárszakán, azaz, ha nagy leszek, tanár leszek. Az egyetem mellett végzek tudományos kutatást is a római, illetve a kortárs magyar irodalom területén, így az is előfordulhat még, hogy ebbe az irányba sodor az élet. Bárhogyis, a tanári hivatástól semmiképp sem szeretnék eltávolodni.

Mit kaptál ettől az iskolától, amit máshol talán nem kaphattál volna?

Azt, hogy örökké piaros leszek. Ez az iskola formált azzá, aki vagyok. A személyiségem apró darabjai, a döntéseim mind a mai napig ide vezethetőek vissza.

Piarosnak lenni olyan dolog, amit senkinek nem tudok elmagyarázni, aki nem ebben élt, de egy pillanatig sem kell magyarázzam annak, aki igen.

Itt találtam rá a hitemre, Istenre is. És persze a cserkészet, ami megtartott, és azóta is megtart azon az úton, amin haladni szeretnék.

EZEKET IS AJÁNLJUK!

Mindenszentek ünnepe kötelező ünnep, azaz minden katolikus hívőnek kötelező a szentmisén való részvétel. Emellett november elseje 2000 óta Magyarországon munkaszüneti nap.

Tetszett? Támogasd a diákújságírást megosztással vagy feliratkozással!