28 év, mely örökké példa marad - Árpád-házi Szent Margit portréja

2021.12.01

A betegek segítője, hazájának őszinte pártfogója, majd' egy évezred távlatából pedig sokak példaképe. 

Mennyi minden formálja az életünket, kedves Olvasók! Mozgalmas világunkban rengeteg impresszió ér bennünket az interneten keresztül, de még inkább befolyásol bennünket az, hogy kikkel vagyunk körülvéve. Meg akarunk felelni mindennek és mindenkinek, miközben csak egy valakinek kéne: az Istennek. De valóban megfelelés lenne ez? Nem hiszem! Isten egyszerűen csak arra vágyik, hogy mindig és mindenütt Vele legyünk, és Vele cselekedjünk. Ezt gyakorolva jöhetünk rá arra, hogy több nem is kell, mert az Ő szeretete önmagában elég a boldogsághoz.

Árpád-házi Szent Margit életével éppen ezt a példát állítja elénk: királyok és országok szándékával dacolva ajánlja oda életét Jézusnak, úgy, ahogyan édesapja születésekor megígérte. Domonkos rendi szerzetesnők emlékeznek tanítására:

 "Ajánld tested és lelked az Úrnak, és szíved mindig legyen nála, hogy sem halál, sem bármely teremtmény el ne válasszon téged az Isten szeretetétől!"

Szent Margit élete

1242-ben született Spalatoban, Laszkarisz Mária és IV. Béla lányaként. Fogantatása és születése kalandosan kezdődött, mert éppen abban az évben törtek be a tatárok Magyarországra. Édesapja megpróbálta feltartóztatni Batu kánt a Sajónál, azonban vereséget szenvedett, és kénytelen volt Dalmáciába menekülni várandós feleségével együtt.

Margitot születése után Istennek ajánlották, és kérték, űzze ki a tatárokat. Csodás módon a nagykán meghalt, így Batu maga mögött hagyva mindent, Ázsiába sietett. A királyi házaspár hazatérhetett, Margit pedig 3 éves korától domonkos nővéreknél nevelkedett. Két házassági ajánlatot visszautasítva maradt az apja által épített kolostorban a Nyulak szigetén, alázatosságával és szolgálatkészségével kivívva rendtársai tiszteletét.

Önmagát nem kímélve serénykedett rövid 28 éve alatt, még az undorító betegségekkel küzdő embereket sem vetette meg, sőt, ahogyan Gárdonyi Géza Isten rabjai című regényében is olvashatjuk, éjt nappallá téve ápolta és szerette őket.


Ezek után nem meglepő, hogy titokzatos középkori szentünk végkimerülésében és önsnyargatásában halt meg. A vele élő szerzeteseknek megjósolta halálának napját vidámsággal, majd azon a napon, 1270. január 18-án Szent Piroska napján elhunyt.

Szent Margit-idézettár

"Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni."

Margit mindenkit erre az egyszerű életmódra tanított maga körül.

"Uram Isten segíts! Mentsd meg ezt a hazát! Szívünk minden csepp vére Hozzád kiált! Nézd az igazakat, kik Éretted kiállnak, hogy hűséget valljanak Istennek, országnak. Fogadj el váltságul engem, jó Uram, ha lehet, felajánlom Néked tetteim, s egész életemet. Imádkozom azért, ki szenved, s léte tehetetlen, kérek az helyett is, kinek szíve lett kegyetlen. Imádkozom azért, ki nem tud kérni Téged, mert szívében a gyűlölet hitetlenséget kelt. Fordítsd el haragod Jó Uram a szeretetlenektől, kapjanak egy újabb esélyt Szereteted kegyelméből! Nézd az országot, mi darabokban hever, tölts fel minden szívet igaz szerelemmel! Áldd meg az anyákat, kik gyermeket nevelnek fel, s az apákat, kik létért küzdenek bölcs szeretettel. Add, hogy megforduljon minden, ami kín, Rend, s Béke legyen, Áldásod legyen a gyógyír. Vezesd Te nemzetünk, halljad meg az imát, ne hagyd hiába könnyezni népünk Boldogasszonyát!"

Szívből szerette a hazát, és a békéért esedezett Istennél. Isten a jövendölés ajándékával többször is megajándékozta, így jósolta meg apjának II. Frigyes elleni csatájában győzelmét.

Szentté avatásának körülményei

Tekintettel arra, hogy egy középkori szentről van szó, körülményes megvizsgálni az életét, és nehéz tanúkat találni csodáira. Ugyanakkor fennmaradt egy-két forrás, amelyből megtudhatjuk, hogy Margit valóban tisztelt személyiség volt már életében, s halála után több csoda is fűződik hozzá.

Így nyilatkozik egyik barátnője: "Margit jó és szent volt, mindnyájunk példaképe. Alázatosabb volt, mint mi, szolgálóleányok." Csodái közé tartozik, hogy IV. (Kun) László királyt véluma (apácafátyol) gyógyította meg, és a sírjához érkező zarándokok is hasonló csodákat emlegettek. Boldoggá avatását soha nem fejezték be, de 1789-től engedélyezett a tisztelete. 1943-ban végül XII. Piusz pápa avatta szentté.

Ami az utókornak maradt

Az irodalomban is megmaradt az emléke. Gárdonyi Géza korábban említett nagyszerű regénye is Szent Margit életét dolgozza fel. Egy ebből vett részlettel szeretnék mindenkit bátorítani, hogy kövessük az alázatosság és tisztaság példaképét végtelen szeretettel.

"Szabina, Margitnak a bizalmasa, szintén elmondta, hogy vele is történt ehhez hasonló {csoda}.

Egy adventi napon megharagudott az egyik apácatársára, és annyira gyötörte a harag, hogy szinte betegen ült este az asztalnál.

Margit mit sem tudhatott erről. Senki se tudott róla s klastromban, legfeljebb az, akire mérgelődött.

Kompletórium után Margit rátette a vállára a kezét:

- Szabina, mért engeded, hogy, a szívedet harag gyötörje? A harag nem használ neked. Sem annak, akire haragszol. De ha megbékülsz vele, a te lelked is megcsendesedik, az övé is. Kérleld meg őt. Annál szebb, ha ő a hibás.

Addig beszélt, míg végre Szabina meglágyult, és a harag elmúlt a szívéből." - Gárdonyi Géza: Isten rabjai 3. rész, 12. fejezet

Merjünk felkiáltani Jézushoz, merjünk esedezni Hozzá, és kérjük Margitot: 

"Nagy alázatosságodra kérlek, őrizd szívemet, hogy meg ne rontsa a hiúság! Angyali ártatlanságodra kérlek, ajánlj engem égi jegyesednek és az Ő szeplőtelen Anyjának, hogy esedezésem által minden bűntől tisztán maradhassak. Ámen."

EZEKET IS AJÁNLJUK!

Tetszett? Támogasd a diákújságírást megosztással vagy feliratkozással!