Szent életű édesanya, jelenkori tanúságtevő, példamutató jellem - háromrészes portrécikkben mutatjuk be az olasz szónokot, akinek boldoggá avatása már folyamatban van.

Első rész: Maria Grazia Letizia

"Még akkor is, ha Chiara teste egyre törékenyebb lett és külső szemmel nézve szétesett, számomra egyre szebb és szebb lett. Valóságosan ragyogott, annyira, hogy láttam, a lelket semmi sem pusztíthatja el."

Chiara Corbella Petrillo élete emberi szempontból rengeteg katasztrófát tartalmaz: rendellenes terhességek, saját gyermekek halála, daganat, áttétek, halál fiatalon. Mindazonáltal ő ezeket soha nem szenvedésnek titulálta, még ha valóságosan szenvedett is. Nem, ő az életben mindent lehetőségnek látott arra, hogy szeressünk. Így fogalmaz: "azért születtünk meg, hogy soha többé ne haljunk meg". Egész életét ez a felfogás kíséri végig és világítja meg.

Chiara Corbella 1984. január 9-én született Rómában, a család második gyermekeként. Életében a hitélet alapvető fontosságú volt. Nővérével, Elisával és édesanyjával, Maria Anselmával a "Rinnovamento dello Spirito" (Megújulás a Szentlélekben) mozgalomhoz tartoztak, és legalább napi 15 percet imádkoztak közösen. Felnőtté érve találkozott aztán későbbi férjével, Enrico Petrilloval Medjugorjéban, akivel 6 év párkapcsolat után kötötték össze életüket. Ahogy Simone Troisi és Christiana Paccini fogalmaznak: "Bizonyos szemszögből egy szabályos kapcsolat volt, amire - ahogy sokan másoknál is - a veszekedés, a szakítás és az újraegyesülés rányomta bélyegét."

Pater Vito, aki a párt a válságok időszakától egészen Chiara haláláig kíséri, szintén fontos szerepet töltött be Chiara életében. Minden egyes fontos pillanatban jelen van, ahogyan legszorosabb barátaik, Simone és Christiana is. 

Egymás iránti bizalmuk, a bensőségesség, amely körülvette őket, még e társaságnak is mindig meglepően természetes volt. Ők voltak legközelebbi tanúi annak a csodának, amelyet Chiara és Enrico által művelt Isten.

A nászút után egy hónappal a friss házaspár megállapítja, hogy gyermek érkezik a Petrillo családba. "Kételyeink támadtak, hogy vajon a rengeteg ránk váró kiadással tudunk-e majd boldogulni... Mégis biztosak voltunk abban, hogy az Úr, ahogyan már az esküvőnknél is tette, ennél a terhességnél is mellettünk áll majd" - fogalmazott Chiara.

Egy korábbi találkozás kapcsán Chiara Daniela Salernitanot választja nőgyógyászának. Az első ultrahangon minden rendben van, a második vizsgálat alkalmával azonban kiderül, hogy 

a kislány, akit vár, egy gyógyíthatatlan fejlődési rendellenességgel fogant meg: a gyermeknek nincsen koponyája (anenkefália/fejnélküliség).

Daniela visszaemlékezése szerint Chiara egyetlen aggodalma: "csak hogyan mondjam meg ezt a férjemnek?". Ezek után egy 3D-s ultrahangon is világosan látszik: a csöppség életben van, növekszik, de a koponyája nem nőtt össze. A leginkább övön aluli ütés azonban csak ezután következik: minden orvos arra vár, hogy Chiara majd elveteti a gyermekét. 

"Nyilvánvaló, logikus és egyértelmű volt, hogy Maria a szülés után nem lenne képes tovább élni. Ugyanakkor ugyanolyan világos volt, hogy élt. Ott volt, és mindent megtett azért, hogy növekedjen. Soha nem tudtam volna rávenni magamat, hogy ebben akadályozzam. Szükségét éreztem annak, hogy legjobb képességeim szerint támogassam, ahelyett, hogy útját állnám."

Enrico - Chiara hatalmas megkönnyebbülésére - sírva, de nyugalommal fogadta a hírt, és azt mondta, ameddig tudják, a gyermeket megtartják. Kételyek ezreivel találták magukat szemben: mivel a gyermek agya nem fejlődött ki, rengetegen azt is megkérdőjelezték, hogy ilyenkor valóban abortuszról lenne-e szó, és hogy miért hordja ki Chiara a gyermeket.

Mások persze Chiara növekvő hasa kapcsán kérdezgették őket: fiú vagy lány? Leginkább azon rökönyödtek meg, hogy az emberek mennyire nem ismerik a közösen szenvedők boldogságát. Kívülről nézve minden rendben volt, és nem látszódott, hogy Chiara egy életképtelen gyermeket hordozott.

Újabb szövődmények: a magzatvíz túl sok (1 liter helyett 6), és az a veszély állt fenn, hogy Chiara nem kap elég levegőt, sőt, belső vérzéseknek lesz kitéve. Az orvosok ezért császármetszést javasoltak. Chiara viszont vágyott a természetes szülésre, és bízott abban, hogy Isten gondoskodik róluk. És valóban, a tervezett időpontban a kórházban Chiara méhszája már 6 centiméterre tágult. Megszületett Maria Grazia Letizia - felejthetetlen pillanat - és Vito atya megkeresztelte őt, Enrico pedig bemutatta mindenkinek. 

A születés után negyven perccel Maria a Mennyországba költözött. Nem gyász, hanem sokkal inkább boldogság maradt utána: "Ha elvetettem volna, akkor nem hiszem, hogy azt a napot nem tudtam volna ünnepként megtartani. (...) Maria születésnapjára azonban mint életem egyik legszebb napjára fogok visszaemlékezni, és a gyermekeknek, akiket az Úr nekünk akar ajándékozni, el tudom mesélni, hogy egy különleges nővérük van, aki a Mennyben imádkozik értük."

Maria Grazia Letizia a Petrillo házaspárt a következő bölcsességhez vezette: "Az idő nem számít - egy, két hónap, kevés óra. Csak a tény számít, hogy ezt az ajándékot befogadtuk ... és ezt nem lehet elfelejteni."

Második rész: Davide Giovanni

Grafika: Konstans

#összjáték #hírszerző

EZEKET IS AJÁNLJUK!