A "Legyetek jók, ha tudtok" főszereplője, a római szegény gyerekek pártfogója a 16. században - Néri Szent Fülöp portréja. 

Firenzében született, 1515 július 21-én. Már gyerekkorában népszerű, központi figura volt, szeretett játszani, élénk fantáziája és jó humora volt. Sajnos édesanyját hamar elvesztette. Kereskedő nagybátyja tanította a foglalkozására San Germanóban. Szeretett olvasni és bejárt Szent Benedek iskolájába is három éven át, ahol bencés szerzetesek tanították. Végül Fülöp Rómába ment teológiát és filozófiát tanulni. 

Hobbija a városi séta volt, szívesen látogatta a régi műemlékeket, templomokat. Szívesen imádkozott, éjjelenként gyakran maradt egy-egy templomban.

Pappá szentelése (1551) után a miséi mindig különlegesek voltak. Nem kevés időt töltött elragadtatásban, nem egyszer volt látomása is. A legismertebb, amikor egy nagy tűzgolyó közeledett feléje, majd az ajkától a szívéig ment benne. Összeesett és csak annyit szólt: "Hagyd abba, Uram, túl sok ez!" Ekkor megdudorodott a szíve, sőt, pár bordája is eltört (ez élete végéig úgy maradt). Ekkoriban alapította meg a Szentháromság Testvérületet, akik a zarándokokat látták el. Létrehozta az Oratóriumot, ahol az emberekkel találkozott. Egyszerű polgárok is jöttek, de jöttek kereskedők, művészek is (pl. Palestrina zeneszerző, aki az oratóriumot, mint zenei műfajt alakította ki). 1575-ben jónéhány paptársával együtt megalapította az Oratoriánusok Kongregációját. Oratóriumának jelszava az volt: "Sola caritas!", magyarul "csak a szeretet". 

Az utcán szívesen térített, együtt volt az elhagyott gyerekekkel, a modorát pedig mindenki szerette, szinte áradt belőle az öröm. 

Négy alapelve volt: megvetni magadat, megvetni a világot, senki mást meg nem vetni, nem törődni mások megvetésével. 

Gyakran a szobájába is befogadta az utcagyerekeket és csak annyi kikötése volt, hogy ne kövessenek el bűnt. Később a létszámbővülés miatt egy raktárt alakítottak át oratóriummá.

Jó barátságban volt XIII. Gergely pápával. A pápa támogatta az oratóriumot, a fent említett Oratoriánusok Kongregációját is ő hagyta jóvá. De mindezeken felül a szentatya megbízta Fülöpöt egy feladattal: volt ugyanis egy apáca, aki állítólag elragadtatásokban és látomásokban részesült, Fülöp atyának pedig ki kellett derítenie, mindez igaz-e (ilyen csodák és csodás jelenségek hitelességét a mai napig ki szokták vizsgálni). Fülöp atya el is látogatott a zárdába, és kérte az apácát, hogy segítsen levenni a sáros csizmáját. Az apáca hevesen tiltakozott ez ellen, ez alapján pedig nem avathatták szentté, mert Fülöp szerint hiányzott belőle az alázat - ez is mutatja, milyen fontosnak tartotta ezt az erényt Fülöp atya.

Már életében szentként tisztelték. Ezt ő úgy próbálta magáról lemosni, hogy szívesen bohóckodott, csak az egyik oldalon borotválkozott, fordítva vette fel a ruháját és bogáncsot szagolgatott. Imádkozott is Istenhez: "Uram, ne bízz Fülöpben. Ha megfosztanál kegyelmeidtől, még ma elvesznék, és elkövetném a világ összes bűnét!" Néri Szent Fülöp azt vallotta, hogy könnyebb a vidám embert Isten útjára téríteni, mint a szomorút, a bohókás, sokszor csodabogár-szerű viselkedése mögött tehát ez is ott állhatott. Vicces, önironikus, bohóckodó viselkedése miatt kis időre eltiltották a lelkipásztori munkájától, de az emberek tudták, hogy miért bolondozott. 

Élete végéig misézett és gyóntatott, mint rövid eltiltása előtt. Így tett az utolsó napján is, május 25-én, Úrnapján. 

Már betegeskedett, de akkor is teljesítette kötelességeit. Az utolsó miséjén végig elragadtatásban volt. Mikor előtte 2 héttel megkapta a betegek kenetét, áldozás előtt sírva vádolta magát az "Uram, nem vagyok méltó..." után: ,,Soha semmi jót sem tettem, semmit, egyáltalán semmit; egyáltalán nem vagyok méltó!'' 

1595 május 26-án kora hajnalban hunyt el. Tiszteletét és szeretetét mutatja, hogy két hónappal később elindult a szentté avatási eljárása és 1622-ben Loyolai Szent Ignáccal, Xavéri Szent Ferenccel és Avilai Szent Terézzel együtt avatták szentté. 

#összjáték #hírszerző

EZEKET IS AJÁNLJUK!