Petőfi múzsája: Szendrey Júlia 

2022.03.15

A "feleségek felesége". A költőóriás legfontosabb múzsája. Gyönyörű, vonzó nő. Ha Petőfiről van szó, mindenkinek eszébe jut. A kokárda hordása is tőle származik.

De ki is volt ő? És mit tett, amitől a neve fennmaradt?

Átugorva azokat az információkat, amelyet bárki bárhonnan megszerez az interneten, én egy másik nézőpontból szemlélem Szendrey Júliát: Kertész Erzsébet regénye alapján.

Édesapjának kedvenc leánya, a három gyermek közül az egyetlen, akivel nem volt erőszakos. Édesanyja beteges, akaratereje nincsen. Így ismerjük meg a 17 éves Júliát.

"Édesanyja nem mindig törődhet az otthonukkal, gyakran rosszul érzi magát, ilyenkor csak fekszik mozdulatlanul az elsötétített szobában. Édesapja pedig egyedül ül az ebédnél, vacsoránál, öccse Szigeten van intézetben, a kis Marika meg még csak hat esztendős, a gyerekszobában a helye. Nem csoda, ha apja mindig mogorva, félnek tőle a gazdatisztek, zsémbes öregembernek csúfolják a háta mögött, a szemébe pedig hízelegnek, hajlonganak az inspektor úr előtt." 

(Kertész Erzsébet: Szendrey Júlia, 7. oldal)

Felnőtt lánnyá avatása után ismerkedik meg a nincstelen költővel, Petőfi Sándorral, akivel nagyon gyorsan megtalálják a közös hangot, és észrevétlenül egymásba szeretnek. Petőfi Erdődön is látogatja a lányt, megismerkedik a család többi tagjával is. A rengeteg szerelmes verset ebben az időszakban Júlia ihleti, és úgy tűnik, a lánglelkű poéta az őrületig megy: nem ismeri fel, hogy Júlia is szereti, nagyon szereti, de fél. Fél, mert Petőfi szegény, robbanékony természetű, de legfőképpen az édesapja rémiszti. Hiszen őt előkelő emberhez adja csak hozzá, hogy az amúgy is úri körülmények közt felnevelt lány semmiben ne szenvedjen hiányt. Egy ilyen bizonytalan keresetű emberhez soha nem adná a nevét, a leányát!

"Az édesapja sohasem egyezne bele... Karcsinak igaza van. De hát az Ő életéről van szó... Apja szereti őt, hányszor mondotta el, hogy a világon a legjobban szereti, és nincs az az áldozat, amit meg nem hozna érte." (Kertész Erzsébet: Szendrey Júlia, 129. oldal)

Eljön a nagy pillanat, a költő feleségül kéri, de Júlia csak másodszorra mond igent, azonban tudja, hogy édesapjával kell konfliktálódnia emiatt. Ezért Kertész Erzsébet elképzelése szerint ígéretet tesz, hogy ő beszél először apjával, amit nem tesz meg, mert annyira fél. Petőfi pedig nem bírja tovább, levelet ír, amelyben megkéri Szendrey Júliát. A levelet rettenetes harag, kétségbeesés követi, Júlia és édesapja összevesznek. Júlia pedig két tűz közé kerül (ez jellemzi egész életét): édesapja vagy Petőfi?


  • Maga sokkal okosabb lány annál, kedves Júlia kisasszony - a költő felállt-, hogy ne tudja, mit jelentenek a szavai. Ha szeretne, akkor nem rebegné el ezt a rossz színdarabokba való mondatot: "Én nem akarok férhez menni!" Vagy úgy gondolta, hogy illendő így ki kosarazni a bolondos poétát? Maga nagyon sokat ad az illemre, sok évig nevelték a legelőkelőbb intézetben, ahol a magához hasonló úri kisasszonyokkal együtt megtanították minden illemszabályra. Nyilván ott tanították arra is, hogy hogyan kell ildomosan kacérkodni az ifjakkal, egészen addig, ameddig azok reményt táplálnak bohó szívünkben, és meg merik kérni az imádott hölgyecske kezét." Kertész Erzsébet: Szendrey Júlia, 131. oldal


Júlia a költő mellett dönt. Ezért édesapja elítéli, nem beszél vele. De ki ítélheti el a másik ember bármiért is? Senki. Az újdonsült feleség mögött csendben meghúzódva segít édesanyja a költői élettel küzdő házaspárnak: pénzzel, tárgyakkal.

Mindössze szűk kétévi házasságról beszélünk, amely 1847-től 1849-ig tartott. Ezalatt összenőttek egy emberré, egymás nélkül alig léteztek. Ezt írja Júlia az első egyedül töltött időkben:

"Egyhangu tompa fájdalom minden eszmém, minden gondolatom. Ha a virágok harmat hellyett illy keserű könnyeket innának, minők most arczomat áztatják, nem látná őket többé a nap fölébredni; elhervadnának, elhalnának, miként én, ha sokáig nem láthatlak, éltető örömem!

(...)

Sokszor, midőn melletted ülve, kedves kezeidet ajkaimhoz, szívemhez szoríthatnám, egyszerre könny tolult szemeimbe, szívem félelmesen, kettőzött sebességgel kezdett dobogni, illyenkor, tudod mi jutott eszembe? Elképzeltem, milly végtelen szomorú életem lenne nélküled, ha egykor, bármilly rövid időre is, kénytelen lennék tőled elszakadni, ha nem csókolhatnálak, ha nem élvezhetném szerelemteljes tekinteteidet, mellyek édesebbek a világ minden örömeinél, éltetőbbek a teremtő »legyen« szavánál." 

(1848. szeptember 30., Erdőd)

Kertész Erzsébet végigköveti a gyermekasszony sorsát, a forradalom és szabadságharc viharos időszakán át egészen a bukásig. Férjének elvesztése és elhamarkodott második házassága azonban csak röviden szerepel a regény végén.

Szendrey Júlia új frigyre lép Horváth Árpáddal, és Petőfit örökre felejteni látszik. Teljes a felháborodás országszerte, hogy a költő özvegye hűtlen maradt az "özvegyi fátyolhoz", 

azt azonban sehol nem említik, hogy fiának és magának kereste a biztonságot a sok üldöztetés és fájdalom után. 

A magyarok nagy költőjének házassága nem tart sokáig, mindössze 2 évig, miután a 20 éves Júlia magára marad. Az azóta eltelő '49-es év a fiatal lánynak és kisfiának megterhelő. Az "ország özvegye" kereste Petőfi eltűnt holttestét az egész országban, tömegsírokban, és a reménytől vezérelve kész lett volna Törökországban tovább kutatni, hátha oda menekült szerelme és férje - ha vízumát nem Franz Liechtensteinnél kellett volna kiváltania testével. Nem csoda tehát, hogy a fiatalasszony segítségért fordul a neves egyetemi professzorhoz.

Megdöbbentő, hogy Petőfi milyen pontossággal írja le a jövőt: a múló nyár, az együtt leélt két vidám év után megjelenik a közeledő elmúlás "téli virága", az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, Petőfi életének veszélybe sodródása. "Elhull a virág", Petőfi Sándor eltűnik 1849-ben, és vélhetően meghal. Honnan tudhatták volna, hogy az emlegetett holnap ilyen hamarosan elérkezik? Júlia pedig rövidesen leveti az özvegyi fátyolt és elhagyja az ő nevét - de nem egy ifjú szerelmesért, hanem fia és önmaga védelmében!


#hírszerző #portré

EZEKET IS AJÁNLJUK!

Tetszett? Támogasd a diákújságírást megosztással vagy feliratkozással!