"Az élet morális alapját kaptam a Piartól" - Szesztay Ákos

A 2023a.hu öregidákokat interjúvolt meg a váci élményekről, az iskoláról. Az első részben Szesztay Ákossal beszélgettünk.

Visszanézve: miért érte meg a piarista gimnáziumot választani? 

Sok dolgot lehetne kiemelni. Az iskola felszereltségétől, az eredményeken keresztül egészen a tanulmányainkat követő kilátásokig. Egy szó mégis keményebben jelenik meg a lelki szemeim előtt. Ez a szó pedig a moralitás. Az élet - aminek mindannyian elébe nézünk az érettségi után - a mi felelősségünk. Felelősek vagyunk a tetteinkért, de még a gondolatainkért is. Nem felelhetünk az élet kérdéseire, ha nincs az életünknek egy morális alapja. Ezt az alapot megadhatja a Piar, ha teret adunk neki. Én ezt az alapot megkaptam.

Mi a két legjobb élményed, emléked a piarból?

Nehéz kiemelni kettő élményt, hiszen rendkívül élménygazdag évek voltak azok, amiket az iskolában töltöttem. Talán nem is lenne helyénvaló, ha programot emelnék ki élményként, sokkal inkább tartom fontosnak a tapasztalatot. Az egyik ilyen tapasztalati élmény a munka értékességének tapasztalata volt.

Édesapám külföldi akkreditációja alatt az ottani körülményeknek köszönhetően kitűnő lehettem. Hazatértünkkor a jegyeim átlaga igen jelentősen romlott. Nem volt elég annyi befektetett energia az eredményhez, ami máshol bőven elegendő volt. A tanáraim és szüleim motivációja elindította arra, hogy több munkát és energiát szánjak tanulásra. Ez meghozta az eredményt. Ugyan kitűnő nem lettem, de büszkén, emelt fővel tekinthetek vissza a gimnazista éveimre.

Milyennek tudnád leírni az iskolai közösségeket (osztály, cserkészet)?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a Piar maga a Kánaán. 

Sőt, ne legyen senkinek se illúziója, sokszor igenis küzdelmes a közösségek tagjának lenni, vagy szolgálni azokat. 

A piar közösségei - így a cserkészet közössége is - emberi közösségek, ezért nem tudnak tökéletesek lenni. De, mint a minden közösség, aminek részesei vagyunk, úgy ezek a közösségek is legalább annyira állnak rajtunk, mint mindenki máson. Ha beletesszük azt a jót-, és azt a szeretet, amit csak tudunk, akkor - úgy hiszem - Isten áldása lesz a kapocs ezekben közegekben. És kell ennél több?

Én hálaadással gondolok vissza az osztályomra, a cserkészetben az őrsömre - akiket máig is vezetek -, a rajomra, az egész csapatra, de természetesen azokra a személyekre is, akik vezetőként jártak előttem ezekben a közösségekben.

Mit kaptál ettől az iskolától, amit máshol talán nem kaphattál volna? 

Az iskola tulajdonképpen csak annyi, amilyenek benne a tanárok és a diákok. Az iskolában emberek vannak egytől egyig, mindezért nem is meglepő talán, ha azt mondom, hogy emberséget kaptam. Ami különlegessé teszi ezt, az az, hogy egy - a keresztény erkölcsi normákon alapuló - erényes emberséget, annak minden aspektusával. 

EZEKET IS AJÁNLJUK!