Akik hittek Magyarország feltámadásában: a revízió képviselői régen és ma

102 éve írtak alá a Nagy-Trianon palota tükörtermében egy rettenetes békediktátumot, amely a korban mindenkiben ugyanazt a gondolatot fogalmazta meg: "Mindent vissza!". Viszont ez mindig így volt?

A trianoni békediktátumról itt írtunk részletesen. 

A Horthy-kor (1920-1944)

A két világháború között nem volt vitás a kérdés: tényleg mindenki irredenta volt. Csupán annyiban akadtak nézeteltérések, hogy egy részleges vagy teljes revízió lenne-e a legjobb. A részleges a zömében magyar lakta területek visszacsatolását jelentette, míg a teljes revízió a 325.000 km2 területű történelmi Magyarország visszaállítását.

Olyannyira volt mindenki irredenta, hogy baloldali költők (pl. József Attila, Juhász Gyula) sora is ellenezte írásaiban, költeményeiben az igazságtalan diktátumot. A hatalmon lévő patrióta, vállaltan irredenta politikusok minden lépését a revízió határozta meg. A fasiszták (a nyilasok) szintén támogatták a revíziót. Végül a két Bécsi Döntés értelmében a Vajdaságot, Felvidék déli és Erdély északi részét, továbbá Kárpátalját is visszakapta Magyarország. A tárgyalások 1940. augusztus 29-én kezdődtek meg Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter döntőbíráskodásával Bécsben, és másnapra mindkét kormány beleegyezését adta.

Ezután került sor a határozat kihirdetésére, amely Észak-Erdélyt Magyarországnak juttatta, így ismét az ország része lett 43 104 km², amelyen 2 millió 394 ezer ember élt, akiknek az 1930-as román népszámlálás szerint 38%-a, az 1941-es magyar népszámlálás szerint pedig 53,6%-a volt magyar nemzetiségű. 

Híressé vált esemény, hogy az ítélet kihirdetése után Mihail Manoilescu román külügyminiszter elájult. 

A magyar csapatok a döntés értelmében szeptember 5-én lépték át a trianoni határokat, és kezdték meg a kijelölt határvonalig a területek birtokba vételét. Ez nem volt atrocitásoktól mentes, több esetben is véres események követték a bevonulást.

A döntést a kommunista Romániában az államilag támogatott magyarellenesség alátámasztására is felhasználták. Nem minden rög került vissza Magyarországhoz, de a kor irredenta politikusainak ez is eredmény volt. 1947-ben - egy újabb elvesztett világháború után - a párizsi békében visszaállították a trianoni határokat.

A kommunizmus (1947-1990)

A kommunizmus idején nem lehetett a nemzetről beszélni, helyette maradt a kommunista internacionálét éltetése. A határra került magyarokat szervezetten kezdték hazaszállítani, míg a magyarországi kisebbségeket az anyaországba szállították. Ez a kommunista vezetők közös megegyezése alapján folyt. A Tito jugoszláv elnök iránti gyanakvás miatt a Délvidék környékén élő magyarokat a Magyar Dolgozók Pártja kitelepítette és hortobágyi hodályokba internálták őket. Végül az elsősorban a Felvidéken folyó kitelepítéseket Rákosi leállította. Kádár idején sem változott a hozzáállás a revízióhoz, sőt, a kommunista román, jugoszláv és csehszlovák vezetők is kifejezetten ellenezték a revízió gondolatát, sőt, a magyar nemzet egészét is gyakran lenézték. Kiemelkedik közülük is a román pártfőtitkár, Nicolae Ceaușescu. 

A később kivégzett párttitkár gondolkodása nem is változott, kivéve akkor, amikor Románia kommunista vezetése rájött, hogy eladósították az országot. Ekkor a rettegett Ceaușescu felajánlotta Kádárnak Erdélyt, ha kifizetik helyette az adósságot. Kádár ezt - a külső szemlélő számára érthetetlenül - nem fogadta el, ugyanis Magyarországnak is hatalmas adóssága volt, meg hát elvhű kommunistaként a "merjünk kicsik lenni" elvet hangoztatta. A '80-as évek végén egyre több skinhead banda és milícia-jellegű szerveződés alakult meg, melyek nyíltan irredenták voltak, bár emiatt (is) gyakran ültek.

A rendszerváltás után

A politikusok nem voltak irredenták. Csehszlovákia és a Szovjetunió felbomlása után - a legtöbb történész már elismeri, hogy katonailag lett rá volna reális esély - vissza lehetett volna foglalni a Felvidéket, illetve Kárpátalját, de nem tettek az akkori vezetők a revízióért semmit. Így létrejött egy nemzeti radikális irányzat is (eleinte a MIÉP, később a Jobbik, mostanában a Mi Hazánk). Híd volt viszont (szó szerint) a határon túli magyaroknak a Párkány és Esztergom közt újraépített Mária Valéria híd. A '90-es évek elején igazán csak a skinheadek vállalták nyíltan irredenta mivoltukat, de később mások is felvállalták az ideát.

Ekkoriban jött létre a nemzetirock, mint zenei irányzat. Voltak régi rockegyüttesek, akik elkezdtek irredenta nótákat írni (P. Mobil, Kormorán), voltak újonnan alakult együttesek (Cool Head Klan, Kárpátia, Ismerős Arcok) és voltak, akik skinheadek voltak (Magozott Cseresznye, Romantikus Erőszak, Egészséges Fejbőr), de mérséklődtek (az általuk zenélt OI zenében elég jelentős rasszizmus is volt, míg a nemzetirock-együtteseknél nem jellemző), illetve más rockegyüttesek is játszottak nemzeti témájú dalokat.

Jelenleg elég magas a nemzeti gondolkodásúak aránya, bár közülük sem mindenki irredenta. Többségük ideológiája konzervatív, nacionalista, patrióta, de ritkán találkozni nemzeti liberálisokkal is.

A jelenkori pártvilágban egyedül a Mi Hazánk nyíltan irredenta, mellettük gyakran bírálják a szélsőjobbról a kormánypártokat (Fidesz-KDNP), amiért nem támogatják nyíltan a revíziót, más irányból pedig azzal vádolják a pártkettőst, hogy titokban mégis irredenta. A kormánypártok politikájában mindazonáltal nagy szerep jut a Trianon-kérdésnek, bár más megvilágításban: támogatják a csonkahonon kívülre került magyarokat, akik állampolgárságot, állami támogatást kaphatnak és beruházások is valósulnak meg az elcsatolt területeken. A jelenlegi, részben baloldali, részben liberális ellenzéki formációk egyértelműen nem irredenták, számukra nem ez a meghatározó a politikában, mivel nem nemzetben vagy országban, hanem világban gondolkodnak. Gyakorta hangoztatják, hogy vannak jelentősebb gondok az országban, mint a Trianon-kérdés.

És hogy van-e lehetőség teljes revízióra? Ezt megmondani biztosan nem lehet. De ha "elment tatár, török, trianon se lesz örök". 

Látható, hogy a történelmi korok mindegyikében megjelent és megjelenik Trianon lenyomata, azt egy rendszer sem tudja többé kitörölni a magyar emlékezetből.

Mit lehet tenni? Lehet imádkozni a Magyar Hiszekegyet, hogy feloldódjanak múltbéli sebeink, hogy ne érjék atrocitások a magyarokat, hogy múljon a gyűlölet, hogy megmaradjon a magyarság. Buzdítok erre mindenkit, én is ezt teszem. A gyűlölet semmiképpen sem visz előre. Ahogy Széchenyi mondta: "Puszta szembenállással itt nem boldogulunk. Itt alkotni, teremteni kell".

#hírszerző

EZEKET IS AJÁNLJUK!