Mégis mit keres a Szabadság téren egy szovjet emlékmű?

2021.11.04

Kell szovjet felszabadítási emlékmű az Országház szomszédjába? Nem. Akkor miért van ott? Ezért.

Nemrégiben Pesten sétálva utam a Parlament mellet vitt el. Jóleső érzéssel töltött el a Kossuth téren található emlékművek (Trianon emlékmű, Rákóczi-szobor, ´56-os emlékművek) látványa, ezek a jelképek azt sugallták, hogy a magyarok mernek büszkén emlékezni a történelmükre. Kicsit arrébb sétálva azonban valami furcsára lettem figyelmes.

A Kossuth-tértől mindössze egy utcára található a Szabadság tér, amin áthaladva meghökkenve vettem észre a tér közepén álló, monumentális szovjet emlékművet, tetején egy hatalmas szovjet csillaggal (legalább nem a vörös kiadásban, de ez igencsak kevés ok a boldogságra). Az oszlop egyik oldalán a kifejezetten szolíd "Dicsőség a felszabadító szovjet hősöknek" felirat áll. Olvasva a sorokat, az kezdett körvonalazódni bennem, hogy vajon hogyan lehet, hogy a rendszerváltás után több mint harminc évvel is egy ilyen jelkép állhat Magyarországon, ráadásul a Parlament közvetlen közelében? Utánanéztem, ezt találtam.

Az emlékmű 1946-ban, egy évvel a szovjet megszállás után készült el, Antal Károly tervei alapján. Az sem véletlen egybeesés, hogy itt, a Parlament mellett, pont a Szabadságról elnevezett téren került sor annak az emlékmű felépítésére, ami a szovjetek elnyomását szimbolizálta - igen, szovjet barátaink ilyen önironikusak voltak. Ha sasszemű olvasónk kiszúrta, hogy az emlékmű lábán 1945 áll, az természetesen nem elírás: a szovjet megszállás évére vonatkozik a szám, nem az építésére.

Emiatt 1956-ban, nem meglepő módon meg is rongálták, a forradalom leverése után viszont tökéletesen helyreállították. Az emlékművön Magyarországon tiltott önkényuralmi jelképek láthatóak, melyek gyűlöltté tették azt a lakosság szemében. Végül a rendszerváltás után elhárult minden gond az eltávolítás útjából - gondolná az olvasó. Ez annak ellenére sem történt meg még mindig, hogy a közvélemény egyöntetűen az elbontás mellett foglal állást.

Ennek egyik oka, hogy Oroszország mind a mai napig fontosnak tartja az egykori Szovjetunió érdekszférájában található szovjet katonai szobrokat, emlékműveket. Emiatt az emlékmű lebontása mindenképpen feszültséget keltene az állam és Oroszország között. Fontos érv még a maradás mellett, hogy az emlékmű egyben szovjet katonák sírját is jelöli, ennek megőrzését pedig nemzetközi szerződések alapján biztosítani kell.

Igen ám, viszont a szovjet katonák maradványait a téren épült mélygarázs építése során exhumálták, és a rákoskeresztúri temetőben eltemették.

Mostanra elvileg elhárultak a problémák az áthelyezés elől, de innen még diplomáciai tárgyalások sora vár az államra, aminek végén, ha sikerrel járnak, sor kerülhet végre az eltávolításra, mert akárhogy is nézzük:

ez egy ronda, nyílt seb a nemzet központjába, szívébe ékelődve.

Ha sikerül eltávolítani a szobrot, helyreállhat a főváros központjának szimbolikus egyensúlya, és akár egy megfelelőbb emlékmű is kerülhet a Szabadság-tér közepére, mely méltóbban, több kegyelettel emlékezik meg a szovjet diktatúráról és annak áldozatairól - legyenek azok szovjet katonák, vagy hősi halált halt mártírjaink.

Ha van kedved még képeket nézegetni az emlékműről, parancsolj, itt megteheted - tényleg létezik.