"Bizonyos értelemben nagyapa vagyok" - Wettstein József

2020.09.24

Wettstein Józseffel, a váci piarista rendház új vezetőjével beszélgettünk. 

Volt olyan alkalom, hogy elbizonytalanodott a szerzetesi hivatásában? 

Nem, ilyen nem volt, de csak később érett meg az elhatározásom, hogy szerzetes legyek. Tehát amikor érettségiztem a pesti Piarban még 1974-ben, akkor egyáltalán nem gondoltam arra, hogy piarista szerzetes legyek. Arra készültem, hogy családos ember leszek, mérnök - a Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára jelentkeztem -, és csak közben érlelődött meg, az egyetemi évek alatt a szerzetesi hivatás bennem. Felnőtt fejjel, 23 évesen döntöttem a szerzetesség mellett. Azóta ez a döntés sosem ingott meg bennem. 

Mi a legjobb és a legrosszabb emléke, élménye a szerzetességben? 

Legjobb? Azt nehéz megválaszolni, mert nagyon sok jó élményem van. Gyönyörű szép emlékek azok, amik a szerzetesi tanársághoz köthetők, különösen 40 év távlatából. Hihetetlen szép dolog például, amikor egy volt diákom, aki felnőtt lett, gyermekei születtek, visszatér és hozza az Ő saját fiait a gimnáziumba és azt mondja indokul, hogy azért hozta őket is ide, mert olyan sok maradandó élményt kapott a piaristáktól gyermekkorában, nem szeretné ezektől megfosztani a gyermekeit. Szeretné, ha ők is megkapnák mindazt, amit ő kapott. Ez nagyon szép visszaigazolás, azt jelzi, hogy akkor valamit mi jól csináltunk. Ez különleges tapasztalás, és hála Istennek, sok ilyen van.

Bizonyos szempontból már nagyapa vagyok, mivel az én diákjaim a gyermekeim, és amikor az ő gyermekeiket tanítom, akkor tulajdonképpen az unokáimat tanítom. 

Lenyűgöző egészében ez így! De jók az osztálytalálkozók is, érdekes látni az ő folyamatos fejlődésüket, a családos életük alakulását. És tudni, hogy jó úton vannak: hívő emberekké váltak, többen közülük szerzetesek lettek. Rossz élményem nem volt, inkább megrázó. Baleset érte a volt diákjaimat, meg is haltak. Amikor egy diák meghal, az borzasztó, rettenetes érzés. Arról hallhattatok ti is, hogy volt egy balatoni vitorlástúrán egyszer egy baleset. Segédvezető voltam és ott két fiú meghalt, amikor a vitorlás hajó felborult a vizen. Nagyon nehéz éjszaka volt, amikor próbáltuk őket megkeresni. Fájdalmas, tehetetlen, szívszorító élmény. De ez nem távolított el a szerzetességtől, hanem pont megerősítette bennem azt, hogy még többet kell tanítanom, még jobban kell segítenem, még jobban kell megtanítani őket vitorlázni például. 

Miért éppen a piarista rendet választotta? 

Egyrészt mert piarista diák voltam. Amikor beléptem a rendbe 1979-ben, még javában tartott a kommunista diktatúra, tehát csak három rend volt Magyarországon, amelyik taníthatott, én értelemszerűen a piaristákat választottam a tanulmányi éveim miatt. Melyik tárgyát szereti legjobban tanítani? Matematika-hittan szakos tanár vagyok, a matematikában a logikát, kapcsolódásokat szeretem, a diákjaimat is gondolkodni tanítom elsősorban. A fiatalok fokozatosan tanulják meg a dolgokat, folyamatosan tárul eléjük a matematika. A hittanban mást szeretek. Azt, hogy én formálom a diákokat keresztény, hitben járó és hitüket megvalló emberekké. Fontos feladat ez, de nagyon szép, és felelősségteljes is. 

Honnan jött a média szeretete? 

Első ízben édesapám tanított fényképezni a saját fényképezőgépével, így már gyermekkoromban is meg volt az érdeklődésem ez iránt a terület iránt. Döntő volt, amikor Franciaországban töltöttem két évet. Ott egy audiovizuális hitoktató központban tanították meg nekünk a használandó nyelvezetet, a hittantanítást kissé audiovizuálisabbá tették. Ez döntötte el a kezdeti kíváncsiságot az elmélyedés felé. A '80-as években barátaimmal együtt létrehoztunk egy hittel kapcsolatos filmkölcsönző rendszert, mely az ország 10 különböző városában volt elérhető. Ez a hálózat a hittel kapcsolatos filmeket adta tovább, könyvesboltokban lehetett kikölcsönözni. A neve VITEO volt, a video és a Teosz (Isten) szavak összeolvasztásával. Ezen 10 évig dolgoztunk, a 90'-es években is nagy volt iránta az érdeklődés. Több ezren használták az országos hálózatot, de a VHS kazettákról DVD-re való átállást már nem tudtuk végrehajtani az ezredforduló körül, így ez a rendszerünk leállt. Nyolc éve működik az Ökumenikus Diákfilmszemle nevű országos filmverseny is, amit én hoztam létre, és működik médiaszakköröm is Budapesten, immár 30 éve: az Audiovizuális Kommunikáció (AVK) szakkör. Ezt a kedves foglalatosságomat sem hagyom abba. Video annyit tesz: látni. Hát, most majd Vácon is meglátjuk, hogy lesz tovább...

Készült 2019-ben. 

EZEKET IS AJÁNLJUK!

A világ érdekes. Kövesd a Konstans oldalát a Facebookon is!

Közzétette: Konstans – 2021. szeptember 1., szerda

Tetszett? Támogasd a diákújságírást megosztással vagy feliratkozással!